Csigaház

 

Ahogy a járdán fut

figyelmetlenül, lába

belerúg egy csigaházba

sarkon penderül, s a

szegény csigától azonmód

elnézést kér, eközben

felrémlik előtte

saját kislány önmaga

nyári mezítlábas valósága

ahogy meztelencsigára

lépett, kiűzni képtelen

most félévszázad múltán

agyából ezt a képet

s megfogamzik benne

ugyanaz a hátborzongató érzet:

mit valaha érzett, kicsiny meztelen

talpacskái a hűs, nyáresti járda

kövén, ahol minden szeglet

neki visszaköszönt, a járda, egy hely

jó ismerős, s rajta a nyálkás csigatest

melyre ötévesen rálépett, újra

 érzi azt a  borzongató rossz érzést

hátrafordulván a felrúgott csigaház

látványa repítette vissza őt a múltba

egy kép, melyet soha meg nem únna:

kicsinyke önmaga, a nyári kert, udvar

virágok és megannyi pocsolya.

Lelkében annak a régi kertnek örökre

ott maradt lenyomata.