1. Egyetértek, a széles mintavételen alapuló általános ítélet az meberi megismerés egyik nélkülözhetetlen algoritmusa. Ennek tuzdtában az érintett csoportoknak kétszeresen kell törekedniük a saját életük, mindennapi, küzdelmes és tisztes aprómunkával való jobbítására, a többség előtt saját magukért és az egész közösségért érzett felelősségük felmutatására: minden eredmény kétszeres hasznot hoz, egyrészt közvetlenül, másrészt az általános közkép javulásával, ezért megéri többszörös munkát fektetni bele.   Olyan ez, mint a kövérség:  tudom, hogy minél kövérebb vagyok, annál nehezebb futnom, viszont ha mégiscsak elkezdem a tőlem telhető felső határán, akkor egyrészt közvetlenül is fogyiok, másrészt attól, hogy fogyok, könnyebben fogok majd futni.

2. Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy az érintett ksiebbségnek mindent meg kell tennie, tisztes napi aprómunkával, egy doboz cigarettával kevesebb, egy tubus fogkrémmel több, egy eltarthatatlan gyerekkel kevesebb, egy iskolai osztállyal több és így tovább, hogy eljusson ahhoz a gondolathoz, hogy felelős, első személyben és mindenki más előtt, a saját életéért. A felemelkedés algoritmusa ez: egy lépés magától, két támogatólépés a köztől, szerencsés esetben. és ha ez nem jött volna, akkor is:  megint egy lépés magától, megink két támogató lépés a köztől, és nem megfordítva.

3. Aki azzal él vissza, hogy a társdalomnak erős érdeke az, hogy ne legyen olyan, mint amilyen, az esetleg szándékosan arra fog törekedni a társadalomkonform viselkedés és tisztes előrehaladás helyett, hogy még elviselhetetlenebb legyen, ekkor meg a társsadalom esetleg már nem arra fog törekedni, hogy ő más legyen, hanem hogy ne legyen...

Kérdéseid így megválasztoltatván, hozzá lehet fogni az egy doboz cigarettával kevesebb, egy tubis fogkrémmel több, egy szappanoperával kevesebb, egy ingyenesen az antikváriumok elől elvihető filléres klasszikussal több, egy engedelmes és szorgalmas diákkal több, egy késelő markecolóval kevesebb  programhoz...