Kedves oncogito!

A kérdésedre felelve, számomra a legegyszerűbb dolog úgy élni, ahogyan azt az Úr kéri tőlünk. Mint bizonyára olvastad, négy éve kb. hogy megtértem, azaz odafigyeltem arra először, hogy, hogyan is élek valójában. Szerencsés vagyok, mert természetemnél fogva nyugott vérmérsékletű embernek számítok. De még is úgy, ahogy mindenki más, saját Istenképet kreáltam magamnak, anélkül, ,hogy a Bibliát olvastam volna. De közbeszólt az Úr. Én meghallottam a hangját, és elkezdtem keresni azt az Igét, amiről a Biblia azt Írta, hogy TITOK. Megtaláltam, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan nehéz úgy élni, ahogyan Ő kéri. Hiszen Isten nem azt kéri tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, hanem azt, hogy jobbak. Add meg a császárnak... tudod?!
Nos, keresztényként megadom én is neki. Úgy dolgozom a munkahelyemen, hogy a főnököm meg legyen velem elégedve. Nem azért, hogy neki kedvezzek, hanem mert az Úr ezt kéri tőlem. Betartok, legalább is megpróbálok betartani minden szabályt, amit az emberek alkottak, illetve betartok minden törvényt, amit emberi kéz alkotott. De csak addíg, amíg az Isteni parancsba nem ütközik. Tehát, bárki kér meg rá, nem jelentek fel senkit a bíróságon, mert az én Uram ezt nem szeretné. Bárki is próbáljon megsérteni, ha egyáltalán sikerül neki, megbocsátom azt. Akárki is akarjon fegyvert adni a kezembe, visszautasítom azt, és nincs azaz indok amiért használnám. Mert a törvény világos, és csak azért nehéz a betartása, mert mi emberek elhisszük, hogy az.
Én, már nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen. S bár mint mondtam, nem vagyok tökéletes, életem minden egyes pillanatában arra törekszem, hogy legalább is megközelítsem az Úr Akaratát.