Nekem eddig még minden vadászkutyát sikerült hozzászoktatnom a saját macskákhoz. (A felnőtt macskát kutyához szoktatni már bonyolultabb.)(És a fél év alatti kiskutya is olyan bolond módon viselkedhet, hogy a macska megijed, és vége a barátságnak.)

Most is foxim van, az idegen macskák után áttöri a vaskerítést, de a sajátokat elviseli, pár nap után bármelyiket együtt lehetett hagyni vele.
Ehhez persze az kell, hogy a kutya feltétel nélkül engedelmeskedjen, legalábbis, amikor tudja, hogy komolyan beszélek.

Az első nap megmutatom neki a macskát távolról, és mikor ki akar ugrani a bőréből, rászólok, hogy "nem szabad" és hogy "a mi macskánk".
Aztán mikor a macs már megbízik bennem, és megül a kezemben, felveszem, simogatom, közben a tartó kezemmel úgy fogom a fejét, hogy csak előre bírjon nézni. Így háttal odaviszem a kutyához, hogy a macska ne lássa, mert akkor nagyobb tétel ragtapaszt kell vásárolnom, és a fenekét megszagoltatom a rendkívül izgatott kutyával (közben mondom párszor, hogy nem szabad), mert a kutya addig nem barátkozik meg vele, míg meg nem ismerte a macska saját szagát, ami alapján be tudja azonosítani.
Ezt még később párszor megismétlem, míg már nem érdekli a kutyát, akkor már a macskának is szabad látni a kutyát, előbb persze csak 2 méterről.
Ameddig a kutya közelről meg nem szagolta a macskát, addig kergeti.
Persze, az előfordulhat, hogy a macskának a későbbiekben nem szabad nyávogni és futni, de normál esetben a kutyákat abszolút nem érdeklik a saját macskák, egy hónap múlva a macska már hozzájuk is dörgölőzhet a mi jelenlétünkben, szegény kutya olyankor nagyon kétségbeesetten néz ránk, hogy ezt azért már mégsem kellene megengedni.