Naná, hogy van!

Nekem is jó fej férjem van és úgy 10 évi házasság után mégiscsak belekeveredtem egy szeretősdibe. Igaz, hogy a férjem abban az időben megpróbálta az önérzetemet nyírbálni, mert 2x 2 év gyes után állandóan izélgetett, miszerint" néztél tükörbe, hogy hogy nézel ki?" Ő munkahelyre járt, csinos csajok vették körül, én meg a nagyon beosztott pénzzel itthon gyereket neveltem. Lehet, hogy ő ezzel jót akart, talán fel akart rázni, de bennem elindított valami olyat, hogy bizonyítani akartam és biztosan látni, hogy vajon tényleg ilyen lepra lennék, hogy már nem kellek senkinek se? Miután visszamentem dolgozni( külkeres voltam) üzleti útjaim alkalmával jöttem össze vele. Nem kerestem kapcsolatot, egyszerűen adódott. Ő volt a belföldi partnerem, vagy 8 évvel fiatalabb, vidéki  és nem volt nehéz a rajongásának nem ellenállni. Egyre többet kezdtem adni magamra, több fodrász, egy-két új gönc és sok együtt töltött külföldi, üzleti út. Ő is házasságban élt és volt két gyereke, akárcsak nekem. Halál szerelmes voltam, de úgy láttam, hogy ő is. Nagyon jó volt a lopott órák, kölcsönkapott lakások Pesten is, paplan alatt folytatott telefonok stb. 2 év telt el így és olyan természetesen maradt abba, ahogy elkezdődött. Nem ártottam vele senkinek se, sőt a családom inkább jól járt vele, mert lényegesen ápoltabb, türelmesebb lettem és nagyon jó volt a hangulatom. Egy ici-picit elfáradt házasságba az ilyen dolgok örömet hoznak az ember életébe.

Eszembe sem jutott a válás, a férjemet soha nem tudtam volna elhagyni, mert nagyon szerettem és szeretem ma is. Nem ő tehetett arról, hogy az a bizonyos varázs egy idő után megszünik. Neked is csak ezt tudom tanácsolni: ne hagyd el a családodat, akármit is érzel most, mert ellenkező esetben nagyon meg fogod bánni! Ez csak egy érzelem, ami ugyanúgy elmúlik egy idő után, mint minden más.