Hát persze, ha van 100 tájékozódási futó, és mind a száz úgy döntött ugyanazon a versenyen indul, és mindnél  ugyanaz a térkép, és ugyanaz a cél és  a célkitűzésl ( pl. mindenki ugyanoda igyekszik, mert nyerni akar), akkor nagy valószínűséggel a 97 ember választotta irány teljesíti  a legjobban az előzetes szándékok determinálta rendszert.

 

De ugye ennyire egyenembert még talán a kommunisták se akartak nevelni :)  ?

 

 

Én azt mondom, lényegében szellemi lények vagyunk, mindannyian különböző helyzetben, ebből következően mindenkinek más az útvonala és a  jó térképe.

 

Buddha, Jézus, Mani ... rajzoltak egy-egy  térképet, és e térképeknek  rendkívül sok részlete használható, mert a helyzetünk sem és a térképek sem különböznek annyira.

 

E térképeknek sajátjuk még, hogy nem tartalmazzák a teljes részletét a pályának, mindig egy egy ellenőrző ponton  - ha sikerül oda találni - egészülnek ki és válnak láthatóvá az adott pont környezetének mintái.

 

A végcél tehát utalásokkal, sejtésekkel, rámutatásokkal van meghatározva, egyáltalán nincs teljesen determinálva, mert itt még  inkább igaz,  mint a fizikai futásnál, nem a cél ad értelmet a futásnak hanem maga a haladás közben kapott tapasztalatok és élmények. Ráadásul éppen ezek  azok, amik bizonyos értelemben céllé válnak, és azok a képességek, amiket a folyamatban szerez az ember, pl. többek között mindenféle előre rögzített cél és útvonal megváltoztatásának a képessége, mindenféle térkép és rárajzolt útvonaltól és céltól való függetlenség elérése.

Röviden minden kötöttségtől való függetlenedés, a szabadság, a teljes öndeterminizmus vagy még inkább a pándetermináltság.

 

Hát emiatt igaz Jézus mondása, a széles úton sok ember megy, de az az út nem a szabadsághoz, nem az igazsághoz , nem az életbe vezet, hanem egy valaki által determinált ideához.