cáfold...

jah...kérem...
ezek nem idolok voltak, hanem egymást feljelentgető, bitóra küldő terroristák.

íme a Nagy Imre tevékenysége

tessék

Az NKVD operatív jelentései szerint Nagy Imre részt vett az „Agrárszakemberek”, a „Restaurátorok” elnevezésű ügyek feltárásában. Matuszov, a belső elhárítás egyik vezető munkatársának jelentése szerint „Vologyán keresztül feltártuk és megsemmisítettük az Agrárszakemberek elnevezésű ellenforradalmi csoportot”. Merkulov belügyi népbiztos-helyettes 1941 júniusában a következőket jelentette Malenkovnak, a párt egyik vezetőjének: „Vologya, született Kaposváron, magyar, a Szovjetunió állampolgára, 1918-tól a bolsevik párt tagja. 1937-38-ban számos jelentést küldött Farkas, és Vágó szovjetellenes tevékenységéről. További jelentései alapján letartóztattuk és elítéltük Manuelt, Lubarszkijt, Dubrovszkijt, Barost, Kramert, Madzsart. Vologya adott jelentést a most letartóztatott Steinberger, Stukko, Sugár, Polacsek, Karikás szovjetellenes tevékenységéről is.” A dokumentumokban megszólalt maga Nagy Imre is. Előbb 38 olyan emberről állít össze saját kezűleg írt listát, akikkel – idézi „ a forrás szükség esetén baráti viszonyt tud létesíteni”. Egy későbbi listán, 1938 áprilisában már 150 név szerepel. Köztük – csak az ismertebbeket említem – Andics Erzsébet, Balázs Béla, Berei Andor, Varga Jenő, Gábor Andor, Lukács György, Szántó Zoltán, Münnich Ferenc. 1940-ben ugyancsak saját kezűleg 15 fős listát állított össze azokról a – idézem – letartóztatottakról, akikről a forrás információkat adott. Ezen szerepel Karikás Frigyes, Hidas Antal, Manuel Sára neve is. De mit mond erről Nagy Imre? 1940 március 20-án saját kezűleg írt önéletrajza szerint: „1930 óta együttműködök az NKVD-vel. Megbízásuk alapján foglalkoztam sok népellenséggel. Az Agrárintézetben végzett munkám során 1936-ig az alábbi népellenségeket ismertem meg: Dubrovszkij igazgató, Lubarszkij, helyettes, Bergman, tudományos titkár, Szpektator, osztályvezető, Steinberger, Stukke (németek), Tarasmevics. Mihalcsuk (lengyelek). Ugyancsak ismertem sok magyar politikai emigránst, akiket a nép ellenségeként letartóztattak. Kun Bélát, Vági Istvánt 1923 óta ismerem…” Feltételezem, hogy ezek a nevek nem sokat jelentenek a ma olvasójának, de ők a maguk idejében a munkásmozgalom legjelentősebb személyiségei közé tartoztak. „Csupán példaként idézem Nagy Imre 1936 január másodikai feljegyzését – folytatja Grósz Károly:„Kötelességemnek tartom jelenteni, hogy Lubarszkij, a Nemzetközi Agrárintézet kiadó igazgatója szovjetellenes magatartást tanúsit, a beszélgetések során kijelentéseket tett szovjet hatalom ellen, kapcsolatban áll az ellenforradalmár Zinovjevvel. Kérem, tegyék lehetővé, hogy szóban részletesebben jelenthessek.” Rendelkezésünkre áll Nagy Imre későbbi részletes vallomása és a bírósági ítélet is, ami alapján az illetőt háromévi száműzetésre ítélték. Egy szovjet ügynök saját kezűleg írt jelentése szerint Nagy Imre őt arra bíztatta, hogy a magyar emigránsokról anyagot gyűjtsön. A magyar emigráció tagjai sejtették, hogy nagy Imre együtt működik az NKVD-vel, s többen provokátornak tekintették. Nagy Imre jelentései alapján a magyar emigráció tagjai közül – eddigi ismereteink alapján – 25 főt tartóztattak le és vontak felelősségre. Nagy Imre 150 fős listájából 6 főt, 15 fős listájából 9 főt, a 38 fős listájából 10 főt ítéltek el. Magyar Lajos újságírót, a KOMINTERN VB keleti titkárságának helyettes vezetőjét halálra, Madzsar József orvost, a Társadalmi Szemle egykori szerkesztőjét 10 év börtönre, Sugár Andrást, a szovjet rádió osztályvezetőjét halálra, Pollacsek Lászlót, a Kreml Kórház osztályvezető főorvosát, aki Nagy Imre kezelőorvosa is volt, 15 évre, Karikás Frigyes írót, újságírót halálra, Baros László újságírót halálra, Farkas Gábor mérnököt halálra, Manuel Sára nyugdíjast 5 év börtönre, Müller Ernőt, a KMP Külföldi Bizottságának tagját, a Thälmann Klub helyettes vezetőjét halálra, Hidas Antal írót 8 évre, Vági Istvánt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt elnökét, a szakszervezeti internacionálé közép-európai szekciójának helyettes vezetőjét halálra, Hevesi Gyula mérnököt 8 évre, Wimmer Ernő szakszervezeti vezetőt halálra, Gold Géza munkást halálra, Hajdú Pál újságírót halálra, Rákos-Marschowsky Ferenc építészt 8 évre, Vágó Bélát, a Tanácsköztársaság volt belügyi népbiztosát halálra, Károlyi Gréta titkárnőt 3 évi száműzetésre, Varjas Elemér minisztériumi alkalmazottat halálra, Grelyner József újságírót 10 évre, Lukács Györgyöt halálra, de a bírósági ítéletet 1941-ben felülvizsgálták. Benedek György munkást 5 év börtönre ítélték. Csutor Károly asztalost letartóztatták, de nem ítélték el. A szovjet igazságügyi szervek 1955 után valamennyi érintettet rehabilitálták, legutoljára Károlyi Grétát 1988-ban…”

ennyit az offolásról.