Mindenkinek javasoltam eddig is hogy érdemes visszaolvasni éveket. Különböző feladatokra különböző klónokat javasoltam. Nagyon soxor. Meg is van a helyük a palettán, mert a súly, teherhordó képesség és költségvetés nagyon lányeges szempont.

De, mint klón és eredeti tulajdonos megtapasztaltam hogy azt az ízt, fííílinget a játékban klónnal nem lehet elsajátítani.

Mikor megjött az első igazim, az M3 (mert az már kis B3) villámcsapásként hatott hogy az akkor már 4 éve professzionálisan használt igen jó VK7-em mennyire is különbözik az igazitól. Azok a frazírok, amelyeket nem tudtam precízen lejátszani addig, egyből sikerültek. Azok a hangzások melyek megközelításéhez is mindenféle állítgatás, bűvészkedés szükségeltetett, azonnal előjöttek. És az igazin tapasztaltakat átvihettem ezután a klónokra ami segített ott is egy jobb sound és játék kivitelezéséhez. Ezek alapján nagyobbnak látom a különbséget a zongora-pianínó hasonlatnál. Inkább Rhodes-Steinway D differenciát javasolnék.

Manapság már igen jó minőségű klónokat kapni, de azok gyakorlatilag az eredetiek árában találhatóak és még mindig csak közelítik az igazit, igaz, sokkal jobban. Egy: a hangzás, kettő: a játékfelület. Mindkettő egyaránt fontos.

Azt látom egyre gyakrabban félreértesz. Nem az a gondom hogy a klónok kiszorítják az igazit, mert az elmúlt években megsoxorozódott azon alkalmak száma hogy igazi B3 muzsikát hallhassunk. (Alátámasztaná egy 4-5 év visszaolvasása) A sirámom az, hogy hiányolom igen sok (de nem mindegyik) előadónál az igazi Hammondon való megtapasztalást, gondolkodást. Sajnos ez kihallatszik az ízetlen játékon és onnantól márcsak legyintek a koncerten, a katarzis ismét elmaradt.