Vajk!
Talán épp úgy nem fogalmaztam érthetően a túlélési képességekkel kapcsolatban, mint Te a kérdésedben. Szóval engem az zavar, ha egy paprikajancsi, aki a cipőjét alig tudja egyedül bekötni, kioktat az életem értelméről és megszervezéséről. És az zavar még ettől is jobban, hogy teheti, mert mögötte egy jobban működő rendszer áll. Az eredmények akkor is őt igazolják, ha ő semmit nem tett hozzájuk. És ha kiragadnák őt a saját környezetéből, és egyedül kellene itt megállnia a helyét, meghalna. Én azért túlélném azokat a viszontagságokat, amit az ő helyére való beilleszkedés okozna. Vagyis én felülről vagyok kompatíbilis vele, és mégis ő pampoghat, hogy "Mi bezzeg milyen okosak vagyunk". Na, ezek az emberek váltják ki belőlem az alapvető ellenszenvet a rendszert illetően is. Mintha hallottam volna már más olyan rendszerről, ami az individualizmust elítélte. Szóval az a bajom, hogy az egyes ember szempontjából a valaha volt SZU és az USA lényegében nem különbözik. És ne gyertek nekem azzal, hogy szabadság és egyebek. Mind a két rendszer tojik az egyénre. Minél nagyobb a gépezet, annál inkább csak egyforma kockákat visel el építőelemekként. Én meg nem érzem elég kockafejűnek (belülről) magam.