ja, és mielőtt a sznobizmus bélyegét rámnyomnák:
természetesen senkit nem akartam megsérteni a "vásári lejátszó" kifejezéssel. nyilván a kommersz, olcsókategóriás lejátszóknak is megvan a létjogosultságuk, de ha valaki beruház egy komolyabb audiofil lemezre, arra vigyázni illik :-)

gyűjtőként viszont ezek kihagyhatatlan ajánlatok, mert ilyen lemezeket (főként, hogy erősen limitáltak) nem minden sarki boltban árulnak.

és amíg egy limitált CD és egy sorozatCD között szinte csak a külcsín (meg legfeljebb egy sorszám) a különbség, addig egy eredeti mesterszalagról, speckó technikával nehézlemezre nyomott LP bizony komoly minőségi különbség.

érdemes ezeket az LP-ket gondosan eltenni, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy nyugdíjas korunkban nem épp audiofil lemezek hallgatásával ütjük-e el az időnket...

akkor bizony mekkora arc lesz az az öreg, aki karácsonykor a kandalló melege mellett komótosan felkészíti a Vespy-t, és a csendes hóesésre kitekintve az Aurorát éneklő Björk hangja nosztalgikus melegséggel lengi be a nappalit, miközben az unokák karácsonyi csomagjukból a legújabb digitális lejátszójukat bontogatva-próbálgatva furcsán néznek majd ránk és a monstrumunkra, amelyen a fekete korong rendületlenül forog 33-as percenkénti fordulatszámmal...