Kedves provo cat!
Sajnos nem az átlagpolgárról van szó. Az általam ismert végzett jogászok 0%-a tudta megmutatni Németországot a térképen. Másfelől itt szerintem nem a méret számít. Texas hiába marha nagy, az csak egy tagállam. Szerintem fontosabb, hogy mondjuk Luxemburgot ismerjem, mint valamelyik akármilyen hatalmas, de nem kitüntetett szerepet játszó amerikai államot. Arról nem is beszélve, hogy szerintem az amerikai nagyvárosok helyzetével mi sokkal inkább tisztában vagyunk, mint ők az Egyesült Államokon kívüli országokéval. Az pedig külön meglepett, hogy a fent említett jogászok nem tudták, hogy Ukrajna egyáltalán létezik!
A sémák kérdésében viszont a legteljesebb mértékben egyetértek Veled! Skorpióval ellentétben úgy látom, hogy ők általában nem is annyira döntésképesek, mint inkább az adott séma szerint cselekszenek. Arról, hogy mi történik, ha nincs a megoldás előre „programozva” álljon itt a következő példa:
Egy barátom az Egyesült Államokon belül repült volna. A gép hibája miatt azonban a felszállást 30 perccel elhalasztották. Ki is hirdették az utasok között, hogy 30 perc szabad foglalkozás. Igenám, csakhogy a hibát korábban kijavították, és a gép 28 perc múlva elindult, a barátom pedig hajszál pontosan 30 perc múlva ért vissza. Repjegy, pénz, iratok, minden a gépen maradt. Ő azonnal szólt az illetékesnek, aki viszont erre az esetre nem volt felkészítve, és nemes egyszerűséggel nem csinált semmit! Közölte, hogy a következő gépre nem teheti fel a barátomat, mert nincs jegye. A barátom javasolta, hogy rádión hívják fel a gépet, és a stuvi nézze meg a kabátzsebében, hogy ott van mindene. A fickó erre hívott egy másikat, és közösen megállapították, hogy nem hiszik, hogy ilyet lehetne csinálni, mivel az személyiségi jogokat sért, és nem tudhatják, hogy a barátom tényleg az-e, akinek a cucca a gépen van, meg különben is, ilyen sehol sincs leírva! Egyáltalán nem törekedtek arra, hogy megoldják azt a helyzetet, ami történetesen a légitársaság hibája miatt állt elő.
Vannak barátaim a Malévnál, és elmeséltem nekik ezt a történetet. Szerintük ez tipikus. A legtöbb légitársaság a kezét töri, hogy az utasait még a leghülyébb helyzetben is segítse, és gyakran elég meredek improvizációk útján jön össze a dolog. Az amerikaiak viszont szerintük merev protokollok szerint dolgoznak, és már a legkisebb eltérés esetén lefagynak.

Pocak!
Nem multinál dolgozom, de mint ügyvéd és gyakori rendezvénylátogató sokat látok, arról nem is beszélve, hogy baráti köröm jelentős bizony vezető multiknál elég komoly beosztásban dolgozik.
A gondom a társasági törvénnyel kapcsolatos megnyilvánulással nem az volt, hogy az amerikai úr kritizálta azt. Kritizálni lehet, én is gyakran teszem. Neki viszont fogalma nem volt a törvényről, ő azt kifogásolta, hogy nem az amerikai társasági jogot vezettük be! Miután pedig a magyar társasági jogi szakértő elmondta, hogy Magyarország Európában van, európai jogi hagyományokkal, ezen belül több, mint 120 éves európai társasági jogi háttérrel, ráadásul az EU harmonizáció közepén, az amerikai közölte, hogy az amerikai jog jobb, és különben is ha Oroszország amerikai társasági törvényt fogadott el, akkor ez Magyarországtól is elvárható lett volna.

Az oktatással kapcsolatban:
Az összes ismerősöm, aki Amerikában általános iskolai képzéstől master degree-ig tanul, vagy tanult, egybehangzóan állítja, hogy a kész anyagot kell bevágni, szinte jelentéktelen az alapelvek és a háttér oktatása, emiatt gondolkodni alig kell, be kell vágni az amúgy nem túl komoly anyagot. A kreativitás tehát szinte nem is jelenik meg az oktatásban. Még a legfelsőbb fokú gazdasági képzésben is kész eseteket tanulnak meg, az elméletet, a mechanizmusokat csak felületesen.

Egy barátom, aki nagy cégeket világít át egy természetesen amerikai multi színeiben, rendszeresen arról számol be, hogy gyakorlatilag egy az egyben kényszerítik rá az amerikai vállalatszervezési rendszert a magyar cégekre. Annak pedig az egyik fő ismérve az, hogy csak a csúcsvezetés gondolkodhat, mert lejjebb a gondolkodás rontja a hatásfokot, mivel időt von el!!! Magyarán mechanikusan cselekvő, buta végrehajtókká akarják változtatni nem csak az adminisztratív és fizikai munkavégzőket, de még pld. a mérnököket is!
A folyamat tehát a következő: van egy már Clinton szerint is veszélyesen alacsony kreativitási szintű oktatási rendszerük, ami tömegesen ontja a szűk szakterületre képzett, azt sablonosan, felszínesen ismerő, alacsony kreativitású, de rendkívül magabiztos szakembereket. Ezekre a szakemberekre felépült egy teljes gazdasági rendszer, ami a meglevő szűk körű kreatív elitképzésnek és külföldi koponyáknak, meg persze nem utolsó sorban a kedvező történelmi/földrajzi helyzetnek köszönhetően rendkívüli teljesítményt ért el. Ez a rendszer tehát kiválóan bevált — Amerikában!!! Most viszont ezt próbálják exportálni, illetve ránk kényszeríteni. Mivel az ő rendszerükben a kreativitás — nem utolsó sorban a gazdasági elkényeztetés miatt — kevesek kiváltsága, azt a befolyás alá vont rendszerben is vissza akarják szorítani. Ha nem a saját sablonjaik szerint gondolkodnának, látnák, hogy az itteni rendszer a fennmaradását gyakorlatilag a benne dolgozók kreativitásának köszönheti, a kreativitást tehát nem visszaszorítani, hanem felhasználni kellene.
Minderről még a nyáron hosszasan beszélgettem egy igazi, menő amerikai edvájzorral, aki évi 130e fölötti dollárfizetésért stratégiai tanácsokat ad egy privatizált magyar nagyvállalatnál. A fentieket nem tudta megcáfolni. Nem értette. Igaz, hogy arról sem tudott, hogy az adott iparág alapvető találmányai magyar feltalálóktól származnak. Ő csak úgy difóltból meg volt győződve róla, hogy minden fontos dolgot amerikaiak találtak föl!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (És számára valahol ez jelenthette a rendszer legitimitását is.)

A gondom tehát az, hogy az amerikai tőke a gazdasági fölényének birtokában pontosan gazdasági eredményei egyik alapjáról feledkezik meg: arról, hogy nyitottnak kell lennie. Ők mindent ránk akarnak kényszeríteni, az valahogy eszükbe sem jut, hogy érdemes szelektálni, és megtartani a jót.
Változatlanul állítom, hogy sokat tanulhatunk tőlük, de ez — arányoktól függetlenül — visszafelé is igaz!

Üdv: MaCS