Kedves terembura!A teremburajat! ne ird csupa kisbetuvel a nevem, mint szegeny Nemecseket a gittegyleti naploba.(ugyan en sem vagyok tokeletes, ha megszolitok valakit...;-)
En Amerikaban nem jartam, de talalkoztam mar egy par amerikaival.Ha szabad egy szemelyes adatot elarulnom, a baratom is amerikai, vagy inkabb ugy mondanam, amerikai allampolgar, akinek a remalma az, hogy meg egyszer esetleg visszakerul az USA-ba. Szoval, mindazok, akikkel talalkoztam,ott ertelmiseginek szamitottak.Valaki itt mar beszelt arrol, hogy ezek az emberek kivulrol bemagolnak mindent,gyonyoru tablazatokat is rittyentenek, de a kreativitas az mar hianyzik beloluk.Szemelyes tapasztalataim alapjan osztom ezt a nezetet.Azonkivul meg van bennuk egy hatalmas igyekezet, hogy megmutassak, ok bizony a szoban forgo kerdesrol tanultak.Nem az derul ki, hogy mit tudnak, hogyan dolgoznak fel egy informacioadagot, hanem hogy ezt vagy azt bizony megtanultak.Es ilyenkor gyorsan le is daraljak az anyagot.
A papirtanyeros ugy kapcsan pedig felmerult a kulsosegek emlegetese.En errol azt gondolom, hogy a legfontosabb az lenne, kinek mi szamit termeszetesnek.Hat Istenem, nekem a porcelan vagy fajansz, vagy uveg, barmi, csak az eldobhato papir vagy muanyag nem.Ezek sokkal melyebbrol jovo dolgok.Ezert is tartom ezt a peldat kitunonek.