Nem hiszem, hogy ma Magyarországon Amerika ellenesség volna.

MACS gyakorlatilag mindent leírt amit szerettem volna ehhez a témához komolyan hozzátenni. (hiába no, úgy látszik mi lyogászok egy kaptafára készülünk :-) )

Volt azonban egy mondata ami telitalálat volt :" Mintha mindent bevágtak volna, de nem gondolkodtak volna hozzá"

Ez szerintem nem feltétlenül a gyengéjük, sőt szerintem ez az erősségük.

Az USA - általatok is emlegetett - végletekig cél- és érdek orientált társadalmában nincs idő, vagy inkább úgy mondom: felesleges olyan dolgokat megtanítani amelyeknek nem veszik közvetlen hasznát. Ilyenek pl a történelem, alapvető kultúrális ismeretek stb. erre (is) vezethető vissza az IMHO rendkívül alacsony színvonalú alapoktatás és az átlagpolgár tájékozttsága, műveltsége.

Amit viszont el kell, hogy ismerjek, hogy egyes szituációkra kidolgozott sémáik, módszertanaik (ami kiterjed egészen a kérdések felvetésének sorrendjéig) kiválóan működnek.

Amíg mi magyarok bíbelődünk egy probléma kibogozásán, vagy csak azon, honnan is közelítsük meg azt, Ők ráterítik a jól bevált boncasztalra és már szeletelik is a problémát.

Más kérdés, hogy ez valóban szinte teljesen megöli a kreativitást !

Ide tartozik egy sztori:
Az egyik autópálya tender idejében pályázatot dolgozott ki az egyik amerikai ügyvédi iroda magyarországi képvislete. Súlyos milliárdok voltak a tét, így hát az iroda agytrösztje az utolsó hétvégén átéjszakázva készült a prezentációra. Kíméletlen aprólékossággal még azt is megtervezték, hogy melyikük, mikor, milyen gesztissal mimkával szólaljon meg elérendő ezzela kívánt cihológiai ráhatást.

Hétfőn eljött a nagy nap, a vezető ügyvédek eljátszották a legapróbb részletig kidolgozott előadást az illetékes államtitkár előtt.... a legcsekélyebb hatás nélkül.
Némi dünnyögés, hosszú ebéd és "majd visszatérünk rá" című választ kaptak. Mondanom sem kell, fogalmuk sem volt, hogy hol szúrták el a dolgot. Pedig nem rontottak el semmit, csak ennek itt nem volt hatása.

Az a "lenézés" amit többen emlegettetek, azonban nem általánosítható csak az amerikaiakra. Tapasztalatom szerint fellelhető az ún. birodalmi attitűd számos brit vagy éppen francia állampolgárban is. No persze nem a színvonalasabbjában..

Azt is hozzá kell tennem, hogy Kelet Európában bizony egyik szakmának sem a krémje jelenik meg. A jók otthon maradtak. Ügyvédekre például jellemző, hogy olyanokat akik otthon kezdtek perifériára szorulni, vagy csak egyszerűen kezdők még, az anyacég kihelyezte őket Európába.

Innentől lélektanilag szerintem érthető, hogy ezek az emberek saját önbecsülésüket igyekeznek helyreállítani azzal, hogy ők itt különbek mint a nagy többség, pusztán azáltal mert amerikából jöttek.

Én majdnem 8 évet töltöttem az óceán túlpartján (nem egy huzamban) a lélektelenséget és az érdek motiváltságot elfogadtam, ez legyen az ő bajuk, van hozzá elég picológusuk. :-)

Jobban zavart azonban a felszinesség, hogy ennyi idő alatt alig volt kivel egy jót beszélgetni, gondolatokról érzelmekről stb. ami nem a munkáról vagy a pénzről szólt.

Felszínesek.

A "keep smiling" is rendkívül zavaró volt, hogy muszály jókedvűnek mutatnod magad és everithing is fine, mert különben meg "ne terhelj engem a gondjaiddal".

Ez a mentalitás jobban zavart engem.

de nem hiszem, hogy Magyarországon ez élő probléma volna. bennünket sokkal jobban érdkelnek a saját apró cseprő gondjaink és nagyobb távlatban az az EU, amiről ezexerint még az USA-ban is sok újat fognak még hallani....

bye

Donneck

Ui. teremburagika !
Rulez topic ! Remélem győzni fog ez az éned. Hidd el, így is lehet társalogni emberekkel.