Énsenem tudok semmit az orvoslásról, meg a képzésről sem, tehát minden további: szerintem… :-)

Magyarországon ma homeopátiás orvos csak (hagyományos) orvosi diplomával, ráképzéssel lehet valaki. Kétségtelen, hogy a plusz képzéssel tanul valamit, feltételezem, hogy aki erre akar szakodosni, az arra motivált, hogy minél többet. Tehát nem haszontalan.

A hagyományos orvosi képzésnek része ugyan a holisztikus szemlélet, de inkább csak célkitűzésként… túl sok a teher ahhoz, hogy valóság is legyen. A HP képzés ezt kicsit helyreteszi.

A HP praxis (jellegéből adódóan) sokkal több odafigyelést tesz lehetővé, a diagnózisnak kötelező része egy olyan széles körű állapotfelmérés, amilyenre a kórházi környezetben gyakorlatilag nincs példa. Ide tartozik az orvosi szempontból sokszor lényegtelennek tekintett háttérvizsgálat is (életkörülmények, stressz-szint, táplálkozás, napi életviteli szokások, stb.), amellett, hogy a korábbi orvosi leletek áttekintése kötelező.

Fontos ez a részletesség? Szerintem igen.
Befolyásolja a kezelés hatékonyságát? Szerintem igen.
Hogyan? Fogalmam sincs.

Tipp: több betegség pszichoszomatikus eredetű – vagy legalábbis befolyásolhatóságú -, mint gondoljuk. Sok esetben segít/gyógyít az önszuggesztió, a hit. Az immunrendszer stimulációján át? Máshogy? Fogalmam sincs a lehetséges mechanizmusokról, és látom, hogy ha egyáltalán vannak, akkor az nagyon nehezen kutatható. Itt jön be, hogy miért szükséges a hagyományos orvosi képzettség is a HP-orvosláshoz: hogy lássa az orvos, mikor szabad, mikor esélyes a HP alkalmazása, és mikor kell szakellátásra utalni a delikvenst.
Ide tartozik, hogy manapság igen terjed (divatozik?) az evidence-based medicine, mint hozzáállás, és mint kutatási téma; és néhány esetben kiderül, hogy rutinszerűen alkalmazott eljárásoknak egyszerűen nincs megalapozottsága – így van átalakulóban pl. az, hogy mire és milyen antibiotikum adandó, és hogy egyáltalán kell-e… hogy bizonyos fájdalomcsillapítók a szokásos dózis töredékében is éppoly hatákonyak... stb... A HP talán a másik oldalról közelít, és inkább semmit nem ad, „csak” odafigyelést és placébót.

Kimutatható HP-hatás?
A bevett módszerekkel (DBPCS) biztosan nem. Mert egyetlen ilyen vizsgálatnak sem volt része a személyre szabott valódi odafigyelés- és felmérés… A HP eléggé egyénre szabott ahhoz, hogy nem is igen lehet megfelelő nagyságú homológ betegpopulációt összeszedni… Ráadásul a vizsgálatba a betegnek bele kell egyeznie, tájékoztatást kap – ha tudja, hogy talán(!) placébót kap, akkor várhatjuk ugyanazt a hatást, mintha teljes hittel fordulna gyógyulása felé? (már amennyiben elfogadjuk a pszichológiai hatás lehetőségét)

Caveat:
- vannak rossz HP-orvosok…
- vannak olyanok is, akik nem is orvosok, csak így hirdetik magukat (mondjuk dr.-ként, jogi diplomával – de ez már kuruzslás, büntetőjogi kérdés)
- vannak rossz hagyományos orvosok (hentesek akkor is, ha nem sebészek): buták, érzéketlenek, bizonytalanok, megalkuvók, durvák...
- vannak jó orvosok – akik mindarra képesek lehetnek, amire a HP-sek: megérzéssel, empátiával, a személyiség biztonságának kisugárzásával… Náluk valahogy jobban/gyorsabban gyógyulnak a betegek, valahogy nem kell annyi gyógyszer, valahogy minden könnyebb.