Káprázat

 

 

Összefonódó testünk szelíd

valósága a délutáni alvásban,

kezeink, szánk testünkön

szánkázó násztánca

elkisér majd engem

magányos éjszakámba

kezed nyoma a mellemen

illatodat őrzi még a testem

mégis, a délutáni alvás

valósága, mint káprázat

illan el az éjszakában.....

tanúm csak a Hold

és a csillagok.