Üdv mindenkinek!

Gratulálni szeretnék először minden egyes csapatnak, hogy bekerült!
Nagyon jó verdák voltak kint a Citán!

A végéről kezdeném.
Én láttam pont a villámot! Időben nem tudom mihez viszonyítani, de ahogy lecsapott pillanatokkal később már jött is a nagy dörrenés... Gondoltam, hogy jó közel lesz, de ennyire! Voltunk vagy 100 méterre tőle.
Az az uccsó, balos kanyar meredek volt! Majdnem borultam, de tudtam dőlni egy keveset és megmaradtam a tetején.
Az első kanyarnál nem szándékoztam felmenni a felépítményre. A regisztráció után szemrevételeztem a pályát és arra jutottam, nem kockáztatom meg.
Hát az indítással voltak problémák! Már akkor felhívtak, amikor még le sem ért az előttünk lévő csapat, de már bele kellett csapni a lecsóba ... a zenénk már ment, míg a kivetítőn még az előző csapatot mutatták...
Én igen feszült voltam a legördülés előtt. Aludni??? Még enni sem tudtam!
Hát az utólsó éjszaka is bütyköltük még a szőnyeget. Főleg a fékeket. Sőt! A legtöbb bajunk a fékekkel volt. Az első tesznél behúztam... és mentem tovább. A fék megadta magát, szétesett. Még jó hogy meg tudtam állni. Fékpofabeszerzés, bowdenállítás, flexelés. (Köszönet a sógoroknak! Nagyon sokat köszönhetek nekik!)
A végén csak rámondták a bevizsgálásnál, hogy "Oké, megvan."
Én amondó vagyok, hogy fékekre csak a legvégén van szükség. Nem??? Totálbavenni a kamera alatti szalmabálákat, osztjóvan. :)