Off

És erről szokás nosztalgikusan megemlékezni.

Megint csak Szabó Magda jut eszembe:

"Lenkét egy hétre eltiltja a színháztól, pedig a lányok legnagyobb gyönyörűsége, mikor beülhetnek a páholyba, ahol lelkesednek, sírnak, pecsenyévé tapsolják a tenyerüket, s aztán kiparancsolja az udvarra, megmutatja neki, hogy közösül a kandúr a nősténymacskával. Anyám menekülne, dédanyám ott tartja, míg csak a szerelmi viharnak vége nincs. „Ezt akarják a férfiak – mondja Rickl Mária –, hát úgy vigyázz, mert az anyád is így kezdte. Nélkülünk vagy Bartókné nélkül szóba ne merj állni egy férfival, s el ne felejtsd, amit láttál. A porba akarsz hasalni, mint az állatok? Mert a szerelem odavisz.”

"Házasságukat 1916-ban bontja fel majd a Debreceni Törvényszék, férj-feleség szeretettel és részvéttel nyújtanak egymásnak kezet, s mindkettő azt mondja a válás kihirdetésekor a másiknak: „Bocsáss meg.” Házasfelekké a szó igazi értelmében egész nászútjuk négy hete alatt nem váltak, Jablonczay Lenkét Majthényi Béla, aki azonnal új erőre kap, ahogy meglátja a közeledő Nagytemplomot, a Füvészkert utca 22. szám alatt időközben berendezett debreceni lakásukban teszi feleségévé. Miután lerohanta, alig mer ránézni, az az érzése, ezzel az erővel meg is ölhette volna, úgy fekszik azon a feldúlt ágyon, mint egy áldozat." (Régimódi történet)

On