Szia Kiskukacka,

bár én még nem házasodom, de elég sok esküvőt szerveztem már. Baráti körben is, és cégszerűen is. Az első és legfontosabb, ez A TI NAPOTOK. Ne hagyd, hogy letörjék a kedvedet, persze ne legyen belőle családi dráma sem. Próbáld finoman megértetni a családdal, hogy nem az ő vágyaikat kell, hogy nálatok átéljék az esküvőn, amit esetleg ők elmulasztottak, nem nekik kell megfelelni, ők vendégek, akik szava persze számít, de nem az a törvény (pláne ha anyagilag is ti álltok mindent, akkor ezt lehet finoman tudatni is.)

Nincs annál rosszabb, amikor kompletten két család szól bele a szervezési munkálatokba, mert mindenki SZENT ÜGYÉNEK érzi, hogy szervezzen, és persze mindenki mást akar. Inkább keress egy lelkes barátnőt, aki szívesen elmegy veled, még jobb, ha párod is lelkesen megy veletek, de a fő az, hogy Neked és a párodnak feleljen meg, hiszen ez a TI esküvőtök, a TI fogadalmatok, a TI bulitok!

Sok sikert és kitartást kívánok a szervezéshez!

(Amúgy majd egyszer, ha rászánom magam, én is hajón fogom akarni a szertartást, a budai panorámával a hátam mögött, családot szeretném letudni egy ebéddel, én speciel fekete nadrágkosztümben szeretnék férjhezmenni - párom bőrkabátot szeretne, és este egy hatalmas bulit szeretnék a barátokkal, semmi feszengős-órákigülős-unalmas vacsorát, épp elég lesz a családdal levő feszengős rész. Bár, még nem tudom, hogy a családjaink gyomra ezt hogy fogja bevenni, de igazából nem érdekel)