Igen, ez sok szempontból így volt. Viszont igen sok családnak katonáskodott a fia, és menekült a reá váró börtöntől. Nehezen lehetett kiismerni, ki az üldözött szabadságharcos, ki a katonaszökevény, ki meg a közönséges rabló. Ha az illető beérte egy kevés ennivalóval, meg egy éjszakai szállással, segítettek neki, feltehetőleg abban reménykedve, hogy hátha valaki az ő fiuknak is segít. Gondolj csak pl. Arany János: Családi kör c. versére, ahol a rokkant honvédet vacsorával és szállással kínálják.