Ejh, a betyármindenit ez tetrszik !! ;)

A mátrai betyárok "istenéről" :) Vidróczky Mártonról egy szószedet :

Vidróczki Márton

(1837. november 12. Mónosbél , +1873. február 8. Tiribes)
Mátra-vidéki betyár. Fiatalon (Bél)Apátfalván kondásbojtár. 1859-ben besorozták katonának.
Egerben lett a Wasa-ezred gyalogosa. Altisztjei, tisztjei kemény német szóval dresszírozták. A
szabadsághoz szokott szilaj legény nem igen tűrte az igazságtalan megaláztatásokat. Imádta a
trombitát. Szép játéka miatt kürtöse lett alakulatának. Egyik alkalommal – a hagyomány szerint társai
biztatására Kossuth-nótát játszott a kaszárnya kantinjában. Az intézkedő őrmesterét trombitájával
leütötte. Fogságba vetik, megvádolják szökésre való buzdítással. 12 év várfogságra ítélték.
Komáromban őrét ártalmatlanná téve, annak ruhájába öltözve jutott fel a várfokra, ahonnan a Dunába
ugrott. Üldözői nem találtak rá. Egy idősebb révész vette pártfogásba. Feljuttatta egy Pestre menő
dereglyére. Innen gyalog szülőföldjére sikerült menni, ahol a Bükk rengetegeiben kezdte betyáréletét
élni. A hagyomány azt tartotta róla, hogy csak a gazdagot fosztotta meg értékeitől, a szegényt inkább
gyámolította. A fogadók gazdái nem igen jelentették hollétét, mert orgazdái voltak Vidróczkinak.
1863-ban körözést adtak ki ellene, Verpeléten került zsandárkézre. 27 év várfogságra ítélték.
Therézianstadba (Terezin) kellett volna büntetését töltenie, de 1871-ben a már ismert módon – őrét
ártalmatlanná téve, annak ruhájában –, sikerült megszöknie. Innen kezdődött betyáréletének második
korszaka állandó életveszélyben.
A monda szerint kifejezetten jóképű legény volt Marci. Fehér bőre, kék szeme, s hullámos
világos barna haja sok női szívet megdobogtatott, amit Marci gyakran ki is használt. Szeretett mulatni,
szép ruhákba járni, s egyszerre több szeretőt tartott. Két nő volt életében, akihez érzelmileg hosszabb
ideig vonzódott. Az egyik Szép Rózsi, aki a legény közeledését szívesen vette, de a szülők ellenezték
a kapcsolatot, a másik pedig, a vadnai fogadós legkisebb leánya Rebeka.
Tevékenysége alatt vér nem tapadt kezéhez. Embert a hagyomány szerint nem ölt. Őt társai
ölték meg 1873. február 8-án Tiribesen, ami akkor Nagybátony (a mai Bátonyterenye településrésze)
külterületi lakott helye volt. Gyilkosai nevét is ismerjük. Lőrinc István komája leütötte, miközben
későbbi gyilkosával, Pintér Pistával „balta-csatát” vívott. Holtestét Egerbe vitték, azonosítás után az
egri Rókus temetőben helyezték jeltelen sírba.