Ja, a tesztekre gondolsz az újságokban?:)))

 

Aggódó vagy-e, Ő-e az igazi, satöbbi. Mennyire vagy jó szülő. Háhá, egyszer kitöltöttem valami diszlexiával kapcsolatos tesztet, a kölköm nevében, aki nincsen. Hát kiderült, hogy jobb, ha vigyázok, mert majdnem analfabéta vagyok, és tök sötét, és hasonlók. :)))

Rosszul voltak feltéve a kérdések. Vagy igaz az eredmény.

 

Az örök kérdesekre a válasz azért nehéz, mert tényleg nem kint van. Illetve, ha kint van is, attól hogy kiválasztom, bent lesz. Mondjuk azt mondom, azért születtem, hogy egy rendes ember legyek. Áll, sok rendes ember van, én is az lettem, választottam. Vagy hogy orvos legyek, az is külső, maga az orvoslás, de attól, hogy azt választok, attól már saját magammá lesz.

 

Még furcsább, hogy amikor néha megállok a kereszteződésekben, és azon gondolkodom, most vajon merre, mindig az a kérdés követi, hogy honnan is jöttem tulajdonképpen? Ki vagyok?   ...hát az vagyok, amivé teszem magam az úton.

 

Pont tegnap pont valakivel szóba is került ez futólag.

Azt mondja, ő a mi napig nem érti, hogy miért van. Kérdezte sokszor édesanyját, amíg élt, hogy miért szülte. Az pedig sírással válaszolt.

Se az, hogy becsúszott, se az, hogy tervezett gyerek volt, akkor miért?

valami olyasmit magyarázott, hogy erre csak így lehet válaszolni: miért ne.

 

Igazat adtam.