Az ember nem tud választani abból, ami nem adott. Így a belső ismeret is. Amit nem tudsz meg magadról más által, ahhoz nem is lehetsz közelebb. Én nem tudom elképzelni, hogy ha kitesznek a dzsungelbe, farkasok nevelnek(mondtam egy hülye példát), akkor ugyanahhoz a belső felismeréshez juthatsz, mintha plázán nőnél fel. Még csak arra a közös belső felismerésre se juthatsz, hogy ember vagy. Mert a dzsungelben tán magad is elhinnéd, hogy állat. Nem tudom elképzelni, hogy amikor önismeretről beszélnek, belső felismerésről, hogy függetleníthető az a külvilágtól. A ráhatásoktól.

Igazi ismeret szerintem, nem tudom, hogy születik, de nem hiszem, hogy önállóan volna. Minek tükrében ismered magad? Amikor eszed az epret, honnan veszed, hogy édes? Hogy ettél már valamit előtte, ami az. Amikor azt tudod magadról, hogy sértődékeny vagy, csak azért tudod, mert már megsértődtél.