ON:
Cső mester:
Ezt a ledöbbenést ismerem... :-)
Szerintem ami legtöbbször elveszik az a mély és a magas tartomány. Basszusgitár és dob mélyeit érzetét szinte lehetetlen visszaadni felvétellel, ugyanúgy sokszor azt hallom, hogy a cintányérok el vannak digitálisan koszolva. Tényleg megdöbbentő, hogy élőzenének mennyivel szélesebb hangszín és dinamikai tartománya van, hiába van modern felvételi technológiánk.

OFF:
Erről jut eszembe, hogy pl.: komolyzenét olyan ritkán mikrofonoznak be jól. Hányszor hallom, hogy hatalmas masszává olvadnak a hangszerek a halkabbak teljesen eltűnnek. (Csembaló tipikusan soha sem hallatszik eléggé.) Valahogy úgy oldják meg, hogy kirakják a két mikrofont, hogy sztereó legyen aztán hajrá! Mindezt a keverőpultok és a soksávos felvétel világában... :-(
Tessék Jordi Savallról példát venni. Ők fel tudják venni sok sávban. Hallatszik is minden hangszer rendesen.


OFF:

Tcím:
Érdekes, engem a pont a Bösendorfer nem nyűgözött le. Sokkal jobban éreztem a Nordiska és a Kawai nagyzongorákat. Azoknak jobban tetszett az érzete.
(A hatalmas alapzaj miatt a hangjukról nem tudok messzemenően nyilatkozni, akkor különbséget nem hallottam, de hát fülsüketítő zörejben?)

Na igen a hangfoglaláson az összes digitális és hagyományos Kawait kipróbáltam kivéve pont a hordozható MP8-at. Nagyon élvezem a hangjukat, nagyon jól eltalálták az apró nüanszokat is, a pedállal finoman bele lehet kapni a lecsengő hangok farkába és hallani ahogy "szétzúg". Semmi digitális koszolás nem volt benne.
Amit legjobban tetszett bennük az a gyönyörű karakteres alsó kontra-nagy oktáv. Emlékszem leültem elé, fejhallgató föl és egy "rácsaptam" a mély hangokra. Tisztára, mint valami ágyülövés, fejhallgatóval is nagyon jól átjött az egész. Tiszta és zengő hangjai voltak és tűpontosak.
"Rácsapni" egy mély oktávbasszust, és szép finoman végigfutamozni váltott kézzel és csodálkozni. Nagyon tiszta és kidolgozott hangja van, szerintem igencsak odatették magukat Kawaiéknál. Persze egy igazi nagyzongora érzékeny lélegzését semmivel sem lehet pótolni, de én számomra élvezet volt a digitális Kawaikon játszani és hallgatni a hangjukat.
(Az egyik ottani srác mondta is, hogy próbáljam ki az összeset, mert látja rajtam, hogy tetszik... :))

A többi hangzás már nem olyan jó Kawaiban, na dehát ez egy zongora. A csembaló végülis jó volt, amin meglepődtem, hogy érezhetően máshogy volt temperálva mint a zongora, az orgona és Hammond hang peding elment. Esetleg szőnyegnek lehet őket használni a háttérben.

Azóta is várom a hangfoglalást és remélem megint kimennek és végigülhetem a Kawaikat. Az kicsit negatív volt, hogy egymás hangerőbeli elnyomása volt a cél mindenhol, illetve, hogy sok helyen csalódtam a felhozatalban, a próbálási lehetőségekben, de zongora szempontból nagyon jó volt.

"Mellesleg" kipróbáltam Romanek Tihamér teorbacsembalóját két-három akkord erejéig. Először ültem csembaló elé.

***

Ha már zongora, szomorúan látom, hogy mennyi tönkrement Bécsi zongorát árulnak olcsón. Kár hogy nem nagyon lehet őket megmenteni.