Állok az időfolyam partján

 

Ifjúkorom utcájából

a lányok megöregedtek

a srácok meg lassan

mind elmennek:

ott játszanak az égi

mezőkön sörmeccset

hallik a mennyei lambada

Istenem, mit nem adnék,

ha még egyszer az a

tavasz volna...

állok az időfolyam partján

kavarog minden bennem

nyakamban a lánc:

több ezer éves ásvány,

a Föld emlékezete

mióta várt rám,

hogy testemen hordjam

s újra életre keltsem!

Évmilliók szerelme

visszhangzik lelkemben...