Sose vágytam Kasszandrai magaslatokra/mélyekre, de azért vádolom magam (is), hogy ennyire bejött az alábbim (3 évvel ezelőttről)... :(
"Mi, az évek alatt összetarhált ötmilliócskánkkal olyan vállalkozásba akarunk - ha merünk (és erről a cigány lova jut eszembe: "nem vak az, csak bátor!") - belevágni, aminek a finanszírozásához évente több tízmillió szükségeltetnék. Konkrétan: egy felnőtt autistákat foglalkoztató napköziszerűségről van szó. Egy momentán totálisan alkalmatlan, felújításra váró épületben. Amit addig - és csakis addig - birtokolhatunk, amíg ezt a (képzeletbeli) intézményt fenn tudjuk tartani.
Mik a lehetőségeink? Ráköltjük az ötmilliónkat és visszadunk az önkormányzatnak egy - általa tíz éve lebontásra ítélt - házat, mivel a működtetés bevételi forrásairnak többségére (a normatíván felül, ami, tudjuk, mire elég) kilátásunk sincs, vagy paradigmát váltunk. Lemondunk egy tízéves álomról, alkalmasint. És hajlunk a széllel... Ha ő az erősebb. Jelesül: ha körvonalazódik más - szerényebb - lehetőség is az aktuális problémák megoldására, nem üdvösebb-e azon kapni? Tudjuk, persze, mennyire lehet megbízni az önkormányzatban, különös tekintettel az ő négyévenkénti színeváltozásaira... :( De ha - előre láthatóan - úgyis kiderül, mi magunk nem tudjuk megoldani a problémánkat, még mindig jobb, ha az a végeredmény, hogy ugyan egyelőre ő sem, de legalább nem ment rá az ötmillánk... :o)
Sajnálom, de egyrészt se hazárdírozni nem szeretek mások pénzével (és ez az 5 millió a szóban forgó projektben érintett 3-4 autistán kívül kb. 30 másik kölök jussa is), se a valóságtól nem hagyom magam végletesen elrugaszkodni.
Nem állítom, hogy igazam van. Viszonylag nehezen zárok dobozba álmokat... :( De itt és most, azt, hiszem, nincs más kiút."
..................
Finita la comedia. Mivel nem csináltunk semmit 3 éve az eredetileg tíz évre használatunkba adott telekkel és a rajta álló romos házzal - ami azért a mi lúzerségünket is jelzi -, most az egészet elveszíthetjük... (Áprilisban megszületett róla a közgyűlési határozat: vmit tenni kell az illető telekkel; a polgármester a hasznosítási előterjesztés felelőse...)
Hacsak: pillanatokon belül elő nem rukkolunk vmi tutival, elveszítjük, amit eredetileg ugyan tíz évre kaptunk, de amit - a fennebbb jelzett (tkp. csak az origo működésképtelensége míán ide beírt) ultimátummal kiénekeltek a kezünk közül... :(((
Annál tutibb "előrukkolás", persze, mint hogy önkormányzat által jóváhagyott építési terv van/volt adott telekre, nemigen képzelhető el, csakhogy - helyi önk. intézkedéseinek hála - kötelező funkciók teljesültek, legalábbis: gyerekeink 24. éves koráig bezárólag. (Értsd: van hol elleniük - és fejlesztik is őket - napközben.)
A legádázabb csapda innentől kél: semmilyen jogszabály nem mondja ki, kinek milyen konkrét feladata van a felnőtt - a közoktatás égisze alatt 24 éves korukig fejlesztett ("rendszerben tartható") - autisták rendszerből való kikerülése után az érintettek ellátását illetően... :o))
No, az erre való felhasználás cáljábul látszunk mi momentán elveszíteni azt a telket, ami - az eredeti szerződés szerint - 2011-ig a mi használatunkban állhatna.
Ja, a "mi" = Autista Gyermekekért Egyesület. Bács-Kiskun megye... :) (Neeeem csak Kecskemét, sőt. Amiben "a" megye és "a" megyei jogú város nem bírt közös nevezőre jutni az utóbbi 18 évben, végtelenül egyszerűen megteremtette a mi szülői egyesületünk: tudjuk, hogy nem lehet minden tanyabokorban autistaéletházat gründolni. De ha mi képesek voltunk összefogni - bár civilkedésre fordítható időnk, éppen helyzetünk okán, végletesen kevés -, hadd bízzunk má' általunk választott/fizetett köztisztségviselőinkben is annyira, hogy annakelőtte gondolnak a mi gyerekeinkre is, mielőtt, sajnálatos elmúlásunk okán árokparti guberálókká válnának... (hehe :( egy autistából még "falubolondja" se lehetne, mivel az ő legfőbb deficitjük a kontaktusteremtési és kommunikációs képesség... )
És hogy miért írom mindezt erre a (majdnem) senkik által látogatott helyre?
Másodsorban: mert csak! (majd ettől látogatják! ;)) )
Elsősorban: a segítségedre (szimpátiádra/támogatásodra mitmongyakmég? ;) számítok, Nemrossz...
Tudom, te szoksz segíteni - meg azt is: szereted a szemem bogarát ;p -, de komolyan: emlékszem az első komoly fórumos összefogásra... (Nem biztos, hogy segített volna, de ahhoz nekem lett volna - akkor még lehetett volna - egy különutas, praktikus megoldási javaslatom az orvosi kezelés meggyorsítására, amit az érintett főgyűjtők sajnos nem fogadtak el.) Az nekem nagy tanulság volt: hogyan képes elveszejtődni egy lehetséges befutó - a befutást segíteni igyekvők ellenére... :(((
Segííííts most! (jól ;) )
Tudom, hogy fogsz! :)
R.
