Nem az a lényeg hogy van-e egy kis túlnyúlása, van-e lefelé szoknyája, hanem az hogy nem nyúlik egymás fölé, tehát a kettő egymáshoz viszonyított elhelyezkedése. Az optika másodlagos, a kéz, a játék a lényeges egy billentyűzetben. Előkép a csembalóé lehetett.

Kaltenecker Zsolt C1-ét -mint beszámoltam róla- kipróbáltuk mindenféle üzemmódban. Saját Bose rendszerén, elment. Beküldve a 122-be, nagyon határozottan megtáltosodott. A végén álló 122-vel, saját műlezli, úgyis igen jó hangja volt. Tehát a lényeg, kell egy igazi lezli a maga sajátosságaival.

Továbbra is mondom, hiányzik pont az a legalja és legmagasa ami az l-re ráteszi a . -ot. És akkor a nem zenészbarát felületéről nem szóltam meg hogy a perka nem némítja az 1'-es drawbart :-( Pedig könnyű, csinos, olcsó.

A hangbeli tulajdonságai szerintem programozással kijavíthatók lennének, a Hitszpészesek állítólag továbbították is nekik. Ha némítja az 1-est, meg megjön a vastag dunyha mélye és sziszegő magasa, akkor ajánlom, mert árkategóriájában bajnok.

Pari, Key-b, persze hogy drágább, de a szabványos B3 felület miatt bőven megéri, vagy a Hamichord. Szóval én a hardverre nagyobb hangsúlyt fektetnék.