A Jánosnapi retket a tavaszival egyszerre szoktam vetni, lassabban fejlődik. Azt már kitapasztaltam, hogy sokkal ritkábban kell vetni, mint a koraiakat, vagy akár a Müncheni sört, sűrűn vetve csak a szára nőtt.

Most azért nem nagyon akartam hosszászólni, mert szégyen-gyalázat, nem tudom, az enyém milyen. Le van takarva fátyolfóliával, és gyomos. Az biztos, hogy nem sűrű, mert alig kelt, vagy hamar kiette valami. Fel kéne hajtani a fátylat, ki kéne gyomlálni és meg kéne locsolni. De ehhez valószínűleg még holnap sem fogok hozzájutni.