http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9637/02.html

"1971-ben tette elõször közzé azt a játékot, amelynek a szabályait a keretben olvashatjuk. Leírta, hogy társasági tapasztalatai szerint átlagosan 340 centért kelt el az egydolláros bankjegy. (Shubik, persze, még ennél is jobban járt, hiszen õ nemcsak az eladásra kínált dollárnak a licitben kialakult árát kapta meg, hanem az utolsó elõtti licitáló ajánlatát is, így összesen csaknem hét dollárt kasszírozott.) Azóta jó néhány precízen megtervezett, tudományos igényû pszichológiai kísérletben is kipróbálták ezt a játékot, nagyon hasonló eredménnyel.

E játék szabályai roppant mesterkéltnek tûnhetnek: látszólag nem sok értelme van annak, hogy az is fizessen, akit túllicitáltak, tehát végül nem vásárol semmit. Mégis, érett, intelligens, felnõtt emberek belementek a játékba, és szabad akaratukból, tudatos elhatározásuk alapján hajlandók voltak három-négy dollárt fizetni egy dollárért. Nem egy bizonyos, 1 dollár értékû tárgyért, amelynek a szubjektív értéke akármennyi lehet, hanem egy közönséges egydolláros bankjegyért. Ha egyszer beindul a licit, általában már nincs megállás, a buli közönségének legnagyobb örömére. Ez a két licitálónak talán nem akkora öröm - elõfordult, hogy egy házaspár kergette egymást a spirálban, és végül külön taxiban mentek haza. Volt, hogy a „gyõztes" több mint húsz dollárt fizetett a dollárért, és a másik is csak azért hagyta abba, mert nem volt nála több pénz. "

ha DG azt mondana leallunk mer faszsag, veszitene a jatekban. addig kell licitalnia, amig soker meg nem veszi az 1dodojat. drukkoljunk neki.

Budapestnek tempó kell!
Budapestnek levegő kell!
Budapestnek metró kell!
Budapestnek nyernie kell!"

Budapestnek élet kell!
Budapestnek szeretet kell!
Budapestnek nem ígéret
Budapestnek Demszky kell!