találót a meccsről nem tudtunk jobbat..

Hegyes a kék bika töke

Felemelő volt már úgy megérkezni, hogy a meccset megelőző fenyegetések és hangulatkeltés hatására külön büfét nyitottak nekünk! Ilyen még Mannheimben sem volt! Na de inkább tartózkodjunk a nemzetközi összehasonlításoktól, hiszen nem haragudhatunk déli szomszédainkra, mert nem szedhettek még össze igazán jelentős tapasztalatot Európában. Persze, azt hiszem azért tanultak valamit ott... tegnap például, amikor pár kedves eltorzult arcú cowboy (értsd: bikaimádó vagy tehénlegény esetleg tehénlepény, talán ez a legtalálóbb) huhogott Csárlira, na azt hiszem, azt Barcelonában tanulták, amikor óriási nyomás alatt, egy hatalmas téttel bíró meccsen szarrá verték a katalán gárdát!

A meccs alatt a szurkolás minden formáját bemutatták a szegediek, főként a gázduda használatának csínját-bínját leshettük el tőlük. Szerencsére pont nem néztem oda, mikor Hajnal Csabát, a Veszprémi Kézilabda Pápát, klubunk ügyvezetőjét inzultálta néhány (tehát kisebbségben lévő) szegedi tehénlepény (magyarázat feljebb). Ugyancsak pont pislantottam, amikor Rea "Gégész" Attila, a szegedi klub alkalmazottja, marketingfelelőse (jó vicc :) ) ráugrott az MKSZ tisztviselőjére… (kurva jó, nem? :) - a szerk.), majd a hazai biztonsági őrök reá. Aztán felnéztem letargiámból (amikor 4 góllal mentünk idegenben) és egy szegedi szurkoló pont a jól ismert „money, money, money" kézmozdulattal jeleztem felém büszkén, hogy nincs elég lóvénk, a Magyar Kupát is megvették előlünk.







De hogy miért hegyes a kék bika töke? Tegnapi élményeink csúcspontján elővillant a bikafitymába rejtett hegyes szerszám, Európa legjobb, legmodernebb, legkulturáltabb, legerkölcsösebb, legnagyobb hangulatot varázsoló szurkolótáborának néhány (tehát ismét kisebbségben lévő) tagja személyében, illetve lepényében. A meccs után a veszprémi kijáratánál rengeteg alig (állig) felfegyverzett rohamrendőr várt minket, nehogy összeverjük egymást, a kapukijárónál viszont sajnos (nem) véletlenül nem volt biztonsági ember (vagyis volt egy - csendes szemlélőként...), így nem egy barátunkat érte fájó baráti ölelés, több esetben biztató emberi szó ("hé, veszprémi köcsög, nem mersz ököllel kiállni vazze', csak otthon vagy naffiú" - a szerk.). Köszönjük Európa legerkölcsösebb szurkolótáborának, hogy ilyen élménnyel ajándékozott meg minket! Köszönjük, hiszen ilyet még sehol sem élhettünk át, hiába jártuk be a kézilabda világot Bukaresttől-Madridig, Ciudad Realtól Oslóig.





Adja az ég, hogy a kék bika hegyes tökét takarja mindig a jótékony védő bikafityma...ne lehessen látni azt a sok „kisebbségben lévő" embert (?), aki nyálfröcsögve, huhogva, verekedve gazdagítja Európa legerkölcsösebb, legjobban szurkoló drukkerhadát.

És harcoljunk pénteken, hogy a szegedi kék bika ökörként térjen haza!!!

HAJRÁ VESZPRÉM!