Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy hiába a sok tervezgetés, társítás, ráolvasás és egyéb módszer, a vetemény azon részei amiktől az idén nagy meglepetést vártam tragikusan néznek ki.

A szalag répa (kiváncsiságból próbáltam ki) ki sem kelt. Egy darab sem. A kapor, amit segítőként rászórtam az igen, de a répának se híre, se hanva. Az újhagymák elhasaltak és amiket kihúztam színte kisebbek, mint amikor a dughagymaként a földbe kerültek. Cékla immel-ámmal. De az azért mutat valamit. Rengeteg apró gaz.

A mángold elég szépen növöget. A borsó az szép, virágzik, de az mindig szép szokott lenni. Azzal nem is csináltam semmi hókusz-pókuszt. A tiszai szomszédasszony nem csinál semmi különöset, vet, szór, ültet, de a veteménye az csoda. A gazosban megbújva gyönyörűen nő neki minden. Se fólia, se semmi. Akkorák a retkei, a salátái, hogy csak na. (és egészségesek)  A saláták mondjuk nálunk is szépek lettek. Csinálhatok szerintem akármit, ha vacak, poros talaj van nálunk. Komplett földcserére lenne szükség. Itt 60-70 éve még homokbánya volt, azóta rakodott rá némi-nemű porréteg. Kicsit neki keseredtem, de azért van ami megvígasztal. Ami minden évben gyönyörű, az évelő fűszerek. Azok gyönyörűek. Na meg a kamilla.

Kamilla a második szüret elött.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csipkebogyó és zsálya. Ma ők voltak a legszebbek, ezért csak őket fényképeztem le.