Egy jó, egy rossz.

A jó az, hogy végre a férjemnek kifizették a munkája egy részét (már a nagyobbik lányom kölcsöneiből éltünk), a rossz meg az, hogy megint elromlott a vadiúj kazán. Egyszercsak kialudt az őrláng, és semmiféle módon nem lehetett ujra begyujtani. Most várjuk megint a szerelőket... és melegvíz nuku.

Ha nincsen valami megszokott jó, akkor az ember nagyon el tud ám keseredni, én már úgy megszoktam, hogy ha úri kedvem úgy kivánja fincsi meleg fürdőt veszek, hogy nagyon hiányzik. Nem beszélve a lányomról, akinél úgy kezdődik a nap, hogy ébreszőóra, kávé, pisi, kaki, majd fürdés, és utána van csak magánál.

Visszaemlékeztem -magamat vigasztalandó - hogy végülis életem első nagyjából 20 évét csapból folyó melegvíz nélkül éltem le, és mégis itt vagyok... szombatonként befűtöttük a fürdőszobakályhát, az volt a heti fürdés napja, egyébként a gázon melegítettünk vizet, azt a mosdóba öntöttük, és úgymosakodtunk, sőt hajat is úgy mostam, a mosdóban, a végén ecetes vízzel öblítettem le a hajamat. Mosogatás gázon melegített vízzel pléh dézsában... ó áldott ezerszer áldott mosogatógépem, de jó vagy most, nálad a melegvíz nem problema, és kedves kis automata mosógépecském, nákad se, majd csak kibírjuk amíg ujra nincsen forró vizecske a csapban! :-)

Férjem adott nekem 20 ezer ft-ot, hogy vegyek belőle nyári pólókat meg egybeket, tekintve, hogy a régiek már foszladoznak. Sikerült vennem egy nagyon helyes fehér gyolcsblúzt (butik) és még 3 női pólót (kínaiak), mind leér a seggem aljáig hálistennek, mert ez nálam az elsőrendű szempont. Meg két új gyolcsnadrágot, keki és homokszínben. Nagyon előkelően nézek most ki... :-) Már csak egy új sapka kellene ami ernyőzi a szemem, mert a Barcelonában vett bézbólsapikámat valahová elraktam és nem tudom hová... meg azért jó lenne tudni, hova a bánatos picsába tettem a fürdőruháimat.