Engem az bántott az első ilyen alkalommal, amilyen stílusban el kezdtek velem beszélni. Pont határértéken voltam - de emlékeztem rá, hogyan zajlott az egész terheléses. Odamentem reggel negyed kilencre kaja nélkül, majd vártam és vártam és vártam. Majd 3/4 10kor behívtak, hogy levegyék végre az éhgyomrit, és odaadják a cukros löttyöt (amiről megjegyzem, hogy előre bekevert volt), megittam, és lestem az órát, mivel rohannom kellett volna haza az akkor 9 hónapos lányomhoz. Totál ideges voltam, a gyerek apja kb. 5 percenként hívogatott, hogy mi van már. Úgyhogy ki sem vártam rendesen a 2 órát. Na ezek után, amikor azt kértem, hogy ismétlés, akkor közölték, szó sem lehet róla. Mire én vissza: jaaaaa, szóval ha valakinek van mondjuk egy pozitív akármilyen tesztje, akkor az ássa el magát kontroll nélkül? Közöltem, én márpedig elmegyek és csináltatok egy másikat. Csináltattam: 6,9 lett. És utána a következőknél is hasonló.
A harmadik gyerekemnél majdnem ugyanezt játszottuk el pepitában. Akkor méregettem is egy ideig - akkor nyitottam ezt a topikot is. Azt a diétát akkor hagytam abba, amikor a dühömben bezabált 3 szelet nutellás kalács után egy órával mértem 5,4-et. Felhívtam a dokimat - mármint a gasztrost, aki közölte, hogy hagyjam a fenébe. Ne egyek natív cukrot, néha mérjek és ennyi.