Sziasztok! Lehet még emlékeztek rám...mindig olvaslak Titeket, csak ritkán szólok hozzá. De most muszáj...

Szombaton láttam a Libikókát. (Első sorból-csak a pontosság kedvéért, mellettünk Schell Judittal és valahol a nézőtéren még Oroszlán Szonjával). Hihetetlen előadás. Számomra az Anconai óta ez tetszik Szervéttől a legjobban. Egy pillanat alatt a kedvencemmé vált. Tuti még sokszor meg fogom nézni.

Nem írok a történetről sokat, majd megnézitek. És szerintem nincs olyan kritikus szemem (még), mint Nektek, Topiklakók.

Nagyon nagyot alakítanak. És Dobó Kata is ügyes, nagyon jó színésznő. Érzésem szerint nem SzT hozza fel, hanem egy szinten vannak, szuperül kiegészítik egymást. A párhuzamos játék, az ahogyan "eljátszanak" egymás mellett, az hihetetlen. A darab nagyon mai, mindenki talál benne olyan jelenetet, ami ismerős a saját kis életéből és ettől válik még személyesebbé az egész. Néhol igazán vicces, kellett ez már SzT-nek, ill. nekem/nekünk, hogy ilyenben is lássuk, néhol keserédes és néhol igazán szomorú (de lehet, hogy az előbb említett személyes vonal miatt). Úúúú, és hát nem lennék egyik színpadon szereplőnek sem a párja lent a nézőtéren...(mondjuk néha szerintem orvosi eset vagyok féltékenységből...na de persze lennék DK helyébena színpadon...hmmm...:) )

Nem volt szünet a darabban. Picit furcsáltam, de utólag végiggondolva megtörte volna a darab menetét, így kerekebb volt az egész. A zenei átvezetések szintén nagyon jók. Nagyon "szexi" szaxofonos muzsika. (kicsit bízom Bennetek, hátha majd meg tudjátok nekem súgni hol keresgéljek a zene után, szívesen hallgatnám otthon is, nagyon-nagyon tetszett).

És még 1 kis plusz: még másnap, harmadnap is visszagondolva a darabra jutottak eszembe dolgok a darabbal kapcsolatban-ilyen ígymegúgy dolgok, hogy tényleg sok-sok rétege van szinten minden mondatnak, történésnek. És ez tök jó, imádok kombinálni. :)

Azthiszem innentől csak ismételném magamat...