Közbe ezt kaptam:

Március 19. a cigányság világnapja, pénteken pedig a rasszizmus elleni világnap lesz. Erről persze a váraljai Péróban élő emberek többsége nem tud. Már csak azért sem, mert náluk nincs internet, újságot is kevesen olvasnak az ott lakók közül. Sőt, ha tudnának, az sem igazán érdekelné őket. Egy dolog iránt viszont nagyon érdeklődtek: mi lesz a cigánytelepeket felszámolására készülő pályázattal, amire a múlt évben jelentkezett az önkormányzat. A legutóbbi döntés szerint ugyanis hiába jutott túl több fordulón, a végsőn fennakadt Váralja a Péró felszámolása.

A nyomortelepen élő több gyermekes családok előtt felvillant a remény, hogy gyermekeik fürdőszobás, angol vécés, komfortos közegben nevelkedhetnek fel. A remény akkor szertefoszlani látszott. A szociális minisztérium forráshiányra hivatkozott, majd később úgy döntött, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal meghirdeti meghívásos pályázatát, melyre Zsámbok és Váralja pályázhat. Ez történt 2008. február 14-én.

Filczinger Ágnes polgármester érdeklődésünkre elmondta, hétfőn kapott egy levelet az alapítványtól, amelyben az állt, újra át kell dolgozni a beadott pályázatot március 28-ig.
– Ezt addig a lakossággal újra egyeztetni kell, a testületnek pedig el kell fogadnia. Viszont arról, hogy mi hiányzik, semmit nem írtak – mondta a polgármester.
Duka Magdolna, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány munkatársa lapunknak azt mondta, nem tud felvilágosítást adni a pályázat hiányosságairól, mivel ezek belső információk.

A Bonyhád melletti településen múlt hét péntekén jártunk. Reggel nyolc óra körül már nagy volt a mozgolódás a Péróba vezető Árpád utcával szembeni élelmiszer bolt előtt.
– Tegnap volt nyugdíj - magyarázta a korai sorbanállást a boltvezető. Egy roma asszony krumplit, kenyeret és még egy régi csíkos szatyorra való élelmiszert vett. Közben észrevette, hogy az üzlet előtt egy "pérósi" asszony sörözik.
- Ezt csinálják ezek ilyenkor - mutatott fejével az asszonyra. A szintén roma asszony meg is magyarázta rosszalló megjegyzését.
– Aki nem érdemli meg, azon nem segítenék. Persze, ilyenkor az ember eszébe jutnak a gyerekeik, akik nem ártottak senkinek – mondta az asszony. Ekkor érkezett Búzás Terike, a helyi cigány önkormányzat elnökhelyettese is.

Mint elmondta, több falubeli is tiltakozott az ellen, hogy a Péró lakói a faluba költözzenek.
– Mert nem úgy élnek, mint mi, a falusi cigányok, hogy alkalmazkodunk a szomszédokhoz, rendet tartunk a ház körül – mondta Terike. A boltba egy magyar férfi is betért vásárolni. Mint mondta, a pérósiakra nem tud rosszat mondani, mert nem kötekednek, nem bántanak senkit, csak olyan "trehányok, trógerok". Kifejezését egy példával magyarázta: az egyik családnak sikerült venni egy házat a faluban. Rövid idő alatt leamortizálták a parasztházat, és a hozzá tartozó gazdasági épületeket. Vannak, akik, mikor meghallották, hogy házakat keresnek nekik, duplaárat kértek az épületért. De olyan is volt, aki kikötötte, nekik nem adja el az ingatlant, mert nem akarja végignézni, ahogy lelakják. Voltak, akik beköltöztek a faluba régebben, de azok keményen dolgoztak a bányában. Ezek a cigányok nem veszélyesek, a légynek sem ártanak.