Robur újság, 6 szám, 54. oldal.

Land's End, 1492. Egy walesi abbé feljegyezte a következőket:

Egy teljesen megháborodot embert vittek be hozzájuk. Vászonruhájáról, tuskókörmeiről megállapítható volt, hogy tengerész. Több heti kezelés után már akadt néhány "tiszta" pillanata, és a következőket mondta el. A hajónknál nagyobb, busa fejű és pikkelyes szörnyeteg rontott ránk, és szörnyű agyaraival átharapta a hajót. Mi sót szállítottunk, és a bárkánk pillanatok alatt elsüllyedt. Két társammal a cápák végeztek, én egy hordóba kapaszodva megúsztam.

1570, a Vizcayai öböl. Egy angol brigantin, a a Harrow ügyeletes tisztje beszámolt egy hajókatasztrófáról: Vagy két mérföldre előttünk keresztezett minket egy kutter. A szél elég erős volt, de még nem vészes. A kutter egyszer csak megdőlt, valami hatalmas test emelkedett ki a vízből, és magával rántotta a hajót. Mire odaértünk, már csak pár fadarab úszott a vízen. A jelentés befutott az Admiralitáshoz, de nem hittek neki.

1702, Szardinia szigete. Muravera faluban az orvos a következőket hallotta a parasztoktól. Hárman kimentek a varsákhoz, hogy behozzák a halat. Még nem volt elég világos, de azért felismerték egy bárka körvonalait, mely a partoktól nem mesze körbeforgott. Emberek kiabálását is lehetett hallani, és a bárka olyan volt, mintha mellette állt volna egy másik. Aztán egyszerre tűnt el mind a kettő.

1841, Elefántcsont-part. Az eset csak 22 évvel később került napvilágra. Érdekes, ezt is egy pap jegyezte fel, egy haldokló tengerészkapitány vallotta a következőket:

Éveket voltam a rabszolgajáraton, és egy dolog azóta is nyomja a lelkiismeretemet. A Fernando Mora hajóval éppen négereket hajóztam be. Nem tudtunk odaállni a parthoz, mert kicsi volt a víz. Már vagy a harmadik fordulót tette a nagy szolgálati csónak, amikor hirtelen mindenestül megemelkedett, felborult, és rögtön ezután és rögtön ezután egy óriási állat csobbanása hallatszott, mely sokkal nagyobb volt, mint a csónak. Határozottan állítom, hogy nem bálna volt, inkább olyan, mint a tengeri sügér. Még egyszer felbukkant, és evett, ette az embereket..

Négy matrózom veszett oda, és az összes néger. (Meg voltak láncolva, és a csónak darabokra tört... A többieket megeskettem, hogy hallgatni fognak, hacsak nem akarnak lógni rabszolga-kereskedelemért.

Egy kitalált történet nyomta volna a lelkét?

1907, Martinique. A leáldozóban lévő vitorlás hajózás utolsó ismert története. (Ezt a franciák hallgatták agyon.

A hadiszolgálatban lévő Gloire II már elég rozzant volt, neve ellenére.

Ez a hajó a parttól vagy tíz mérföldre megütközött egy egy ismeretlen, de igen nagy viziállattal, amely dühödten többször nekirontott, és a hajó palánkját több helyen megsértette, úgyhogy szivattyúzni kellett. A "Strictemant interdit" feliratú jelentés egy legalább 80 méter hosszú idomtalan vizilényről számol be. (Tehát nem volt áramvonalas, mint pl. a cetek.