Tényleg nehéz ügy ez. Anno a nyolcvanas évek elején kezdték bontani Pécsett a Balokány környékén a szinte csak cigányok lakta épületeket.

Az ottani penészes, vizes, sokszor komfort nélküli lakásokból kiköltöztettték őket. Mivel általában 3-6 gyerek volt egy családban, jogosultak lettek Kertvárosban a vadonatúj összkomfortos 2.5-3 szobás panelokra. Én akkor ott tanítottam, ezek a gyerekek hozzánk kerültek. Akkoriban még kötelező volt a családlátogatás.

Mivel nekem még nem volt gyerekem, esélyem sem volt lakásra, így néha szinte sírva fakadtam a látványtól, ami az ilyen lakásokban fogadott.

Fél év után nem tudtad eldönteni, hogy eredetileg milyen színű volt a ragadósan koszos szőnyegpadló. A gáztűzhelyet kibontották, eladták, rezsón főtt, ha főtt valami egyáltalán egy hokedlin. Volt, ahol egy kályhacső volt kidugva a 6. emeleti ablakon, mert felszedték a szőnyegpadlót még új korában, eladták, és valamelyik barom úgy döntött, hogy csikóűtűzhelyen fog főzni. Volt aki rendszeresen leáztatta az alatta lakót, mert újságpapírt használtak a wc-ben, és az eldugult.

Láttam olyant is, hogy kibontották az ajtókat tokostól, és eladták.

Sokan viszont azt csinálták, hogy a még lakható lakást elcserélték egy sokkal kisebbre, meg pénzre, aztán mentek a tanácsba, hogy jájáj 12-en egy szoba konyhába, kéne egy nagyobb lakás.

Amikor pedig megemlítettük, hogy a putriból először talán a félkomfort, majd ha nem szedi szét, akkor a komfort, és ha nem tüzelik el az ablakkeretet, akkor jöhet az összkomfort, akkor kaptunk hideget-meleget. Hogy mi meg akarjuk gátolni az emberi környezetbe kerülést, stb, stb.