„Csalfa az élet, árnyakkal és a halál tőreivel telve. Alighogy örülni kezdek, máris szomorkodom; most életerős vagyok s rögtön ágynak esem. Ma élek, holnap meghalok; alig tűntem boldognak, máris boldogtalan vagyok. Csak imént nevettem, s nyomban könnyeim hullatom. Minden változandóságnak van alávetve, annyira, hogy alig marad valami csak egy óráig is ugyanazon állapotban.”  Szt. Ágoston

  Hm. Talmi, dialektikus világunknak ez a pontos, törvényszerű leírása

Ágostonnak még a manicheus fény vallás (gnosztikus) korszakából származhatott :) Itt, ahol minden csak ideig-óráig létezik, a kikelet-virulás és pusztulás világában, ahol minden csak a másik kárára képes létezni.

  Így látják ezt mások is, pl. a 19. szd-i ukrán misztikus bölcselő

Skovoroda is:

  „Mi az élet?”
„Egy ópiumtól elkábult török álma, egy rettenetes álom, mely megfájdítja a fejet, és érzéketlenné teszi a szívet. Mi hát az élet? Zarándoklat: útnak eredünk anélkül, hogy tudnánk hová megyünk és miért."