Én egy hónapja vettem egy 42PV80-as Panasonic-ot. Nagyon jó kis tévé. Ilyen szürke-importos megoldásoktól ódzkodtam, mert a tévét azért több hónapra nem szeretném nélkülözni, márpedig az ilyen zsebimportos cuccoknak a garanciáját gyakran csak a vásárlás országában lehet érvényesíteni. Bár mintha a Panasonicra pont World-wide garancia lenne, de ha mondjuk panelhibás, és cserélni kell, akkor azt nem fogja a helyi szerviz megcsinálni.

Plazma vagy LCD?

Este, sötét szobában még a plazma feketéje sem tökéletes, de egy LCD szabályosan világít. Ott van a tévétől 2 méterre a PC monitorja (sIPS, nem TN-film!) - és ég és föld a kettő fekete szintje. Az LCD-k fénye ráadásul a panel szélénél gyakran szivárog és nem tökéletesen homogén a felület. A Pioneer Kuro tévék azért voltak annyira nagyon jók, mert minden tévénél feketébb feketét tudtak produkálni. Ez sokkal fontosabb szempontnak bizonyult, mint előre gondoltam volna. (Mielőtt meglincselnétek: gondolom, hogy a tévének szánt LCD paneleknek jobb a fekete szintje, de sok LCD tulaj panaszkodik.)

Az LCD-k élesebb képet jelenítenek meg, de addig, amíg zajos, kis-felbontású tévé csatornákat és MPEG2-tömörítésű DVD-ket vagy horribile dictu :) DivX-et nézünk rajta addig ez inkább hátrány. Különösen zavaró, hogy a sötét árnyalatok közelében az LCD-knek kevés világosságlépcsője van, emiatt sávosodás, és kockásodás lesz látható a sötét és a telített színek környékén.

Az LCD-k egyértelműen jobbak számítógép monitornak (az élesebb kép miatt és azért mert nem fenyeget a beégés) és világos környezetben, de esti filmnézéshez szerintem még mindig jobb a plazma, és közelebb áll a hagyományos tévé képéhez - könnyebb átszokni.