Végre sikerült elolvasnom ezt a linket (valami baj volt az adobe readeremmel), de nem egészen értem, mire kellett volna rájönnöm ennek alapján.
Nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan oktatási forma, olyan oktatási intézmény, amiből mindenki 100%ig elégedetten távozik, és a felsorolt pozitívumok számosabbak voltak, mint a negatívumok.

Tény, hogy a waldorfban nagyobb hangsúlyt fektetnek a humán műveltség megszerzésére.
Az viszont elég esetleges, hogy pl. egy ideig nem volt igazán jó a matektanár az iskolánkban --, de ez állami gimnáziumokkal is előfordul.
Az én generációm természetesen nem waldorfba járt (akkor még nem volt itthon waldorf), és amikor az egyetemen logikát kellett tanulni, az derült ki, hogy a diákok nagy részének abszolút hiányoznak a matematikai alapjai. Minimális matematikai alapjai! Aztán mikor a relativitás-elméletről kellett tanulni, akkor az derült ki, hogy a minimális fizikai alapjai is hiányoznak...
Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon gyenge általában véve a gimnáziumi reál-oktatás. (Állítólag fizikatanár-hiány van...)

Ezek a gyerekek, akiket meginterjúvoltak, két negatívumot emeltek ki:
1) a naivitást
2) a reál képzés fogyatékosságait.

Én személy szerint azt gondolom, hogy részben a bevett előítéleteket ismételgették.
Elég sok ilyen korú fiatalt ismerek, és nem csak a waldorfosoknak vannak sokkoló tapasztalataik az egyetem első évében. Lényegében mindenkinek nagy a kontraszt: az egyetemen nincsenek tyúkanyó-tanárnénik, nagyon kevés a személyes kontaktus a tanárokkal, iszonyú mennyiségeket kell időnként bebiflázni egyszerre, és ha nem tudod a vizsgára, nincs pardon...
Ezen mindenki átesik, aki valaha egyetemre jár.

A naivitás-témához még annyit tennék hozzá, hogy
1) az a pszichológiai alaptapasztalat, hogy azok az emberek sokkal jobban bírják a stresszt, akiknek megvolt gyerekkorukban a szeretetteljes védőburok, mint azoknak, akiknek nem volt meg még akkor sem. Mindenki utálja a stresszt, az is, akinek megvolt, meg az is, akinek nem volt meg. Utóbbiaknak kisebb a kontraszt. De ebből hiba levonni azt a következtetést, hogy de jó nekik, hogy ők már korán megtanulták! (Mert valójában éppen fordítva van). Ez egy hibás következtetési séma, amibe a meginterjúvolt diákok is beleestek. Nem kell nekik elhinni.

2) Bzonyos szempontból azonban tényleg elég életidegen a waldorf, ezt elismerem. Már párszor elmondtam, hogy milyen nyomasztóan prűdnek találom időnként a légkört. Ha ezt a részét nézzük: ilyen szempontból is sokkoló lehet egy másfajta közegbe belépni... Ezt én sem tartom üdvözlendőnek. Ámbár olyan nagyon nagy kárt nem hiszem, hogy okozna.
Ráadásul ez tipikusan olyasmi, ami nem annyira az iskolán mint intézményen múlik. A szülői körnek a jellemzője, a családoké. (Azt hiszem, az én gyerekeim pl. ezt a megrázkódtatást meg fogják úszni. :-))