BEVEZETÉS;  A TÖRTÉNELEM, MINT „TUDOMÁNY”

 

 

    Bármennyire hihetetlennek is tűnik, de igaz, hogy a 18. században élt Newton 6000 évesnek gondolta a világot, azon belül is a teljes Földünket!

   Na nemcsak Ő, a híres tudós, hanem a teljes akkori művelt világ! Mintegy 100 évnek kellett eltelnie mire a tudósok felfedezték a földtörténet valódi idejét. A 19. század elején vált világossá, hogy a világ nem néhány ezer évvel ezelőtt teremtetett, hanem évmilliókban vagy évmilliárdokban mérhető a kora. Sok évtizednek kellett ahhoz is eltelnie, hogy a közoktatás nyomán az emberek elfogadták azt a gondolatot, hogy a feltáruló történeti nyomok irdatlanul hosszú időtartamra utalnak.

  Minket a történelem és az idő kapcsán az embert, mint tudatos lényt érintő események érdekelnek, tehát ennek a fogalomnak a meghatározásával kezdjünk.

 Sokan próbálkoztak már ezzel, én a nekem tetsző Huizinga meghatározást érzem a legtalálóbbnak: 

 „Történelem az a szellemi forma, amelyben egy kultúra számot ad magának múltjáról.”

   E meghatározás magában hordja azt, hogy a fogalom lényegesen tágabb, mint „a történelem, mint tudomány”. 

  Maga a szűkebben vett történelem fogalom a történet szóból keletkezett, amely valami megtörténtnek az elbeszélését jelenti.  

  Ezt az elbeszéléseket összefoglalni igyekvő tudományt szokás történelemtudománynak nevezni.

  A tudomány szóról nekem - és valószínűleg másoknak is - egészen más dolgok jutnak eszembe, mint a például a történelem vagy történet. 

 Georges Duby akit igen nagy történettudósnak tekintenek nagyon szépen fogalmazta meg az alapfogalmat, amely a franciában sok nyelvhez hasonlóan nem véletlenül összemosódik.

  „A történelem szó egyik oldalról nagyon komoly gyakorlat, kutatás eredménye, olyannyira, hogy akik a század elején e kutatásokkal foglalkoztak, azzal a kissé szemtelen és szélsőséges igénnyel léptek föl, hogy ők tudósok, a tudomány művelői, azt állítva ezzel, hogy ebben az értelemben a történelem, tudomány. Másrészt a történelem, illetve a történet – lehetőleg többes számban – kitalált, a meséhez nagyon közelálló, a szórakozást szolgáló elbeszélést jelent. Ez a szemantikai kettősség valójában azt a tényt tükrözi, hogy minden történelmi tárgyú kutatás, amely a múlt emberei által hátrahagyott nyomokból indul el azért, hogy ezt a múltat újjáélessze, szükségszerűen elbeszélés létrejöttét eredményezi.”

   Mivel a történetírás céljai szerteágazóak, ez önmagában kizárja tudományként történő meghatározását. Az önálló „nemzeti történetírások” ráadásul automatikusan nevetségessé is teszik.