Ezt idemásolom, mert kitörölték a topikját. Itt most nem a transzcendens szabadság és az evilági szellemi rabság közötti különbségről van szó, amit a Mirdad felvetett. Hanem a materialista determinizmus és a hétköznapi értelemben vett döntési szabadság kontrasztjának a kérdését feszegetem.

Ki harapta le a lábamat?

Ha Duplacsöves Károly elmegy szafarira, és egy oroszlán leharapja a lábát, hazamegy, és neje, Ilona értetlenül kérdezgeti tőle, hogy miért engedte el a lábát, akkor erre Károly vajon mit fog reagálni? Mondjuk azt mondja, hogy "leharapta egy oroszlán!". Mire Ilona: "de Károly, hát igazán jobban tetted volna, ha nem lábleválással reagálsz arra az oroszlánharapásra, most nézdd meg, mi lett belőle!". Károly erre elbizonytalanodik, de aztán lassan, szinte szótagolva azt válaszolja, hogy "Nem tehetek róla. Ha egy oroszlán fél percen keresztül rángat, szájában a lábbammal, akkor az a láb bizony lejön." De Ilona csak egyre szemrehányóbb: "Igazán senki nem kötelezett arra, hogy így reagálj egy ilyen eseményre, ebben igazán nem tudom, hogy kire háríthatnád át a felelősséget magadról..." Károly kezd feszült lenni, (talán érzi, hogy sarokba szorították), és hevesen gesztikulálva visszavág: "Kérlek szépen, az kötelez erre, hogy emberből vagyok, mert emberi anya szült, emberi vérből lettem, és ezen a bolygón olyan körülmények uralkodnak, hogy egy ember csontjai és izmai bizony ilyenné fejlődnek: hogy egy borotvaéles fogsor százötven kilós harapására lejövéssel reagálnak!". "Na, ha így magyarázod, Károly, akkor senkit semmiért nem lehetne felelősségre vonni..."

Károly dúl-fúl, kialussza magát, reggel bevágja a szalonnás rántottát, felkapja a puskáját, beül a dzsipbe, és elviharzik. Ilona egész nap várja Károlyt, de az csak nem jön. Éjszaka aztán begördül a dzsip az udvarra, kiszáll Károly, és önelégült büszkeséggel az arcán belép a hálóba: "Megöltem az oroszlánt!"

Ilona (álmos szemekkel, hunyorogva az ágyban): De miért?
Károly (sanda tekintettel, rövid morfondírozást követően): Nos, amikor megjelent a cicamica, felemelődött a puskám, és az ujjam erősen meghajlott a ravasz irányába.
Ilona (szemrehányó hangon): Igazán uralkodhattál volna magadon, hiszen tudod, hogy nincsen oroszlánozó-szezon; most jól börtönbe fognak csukni téged!
Károly (ártatlan tekintettel): Nem tehetek róla. Ha meglátok egy oroszlánt, ami előző nap leharapta a lábamat, akkor bizony megmozdul a kezem, és pont úgy mozog, hogy a végén az illető oroszlán már ne legyen többé.
Ilona (a szemrehányás minden lehetséges non-verbális eszközével kísérve): Ezt úgy mondod, mint ha mást nem is tehettél volna. Ez a te döntésed volt, és senkire nem kenheted rá a felelősséget!
Károly (széttárt karokkal jelezve felelőssége hiányát, végtelen nyugalommal): Nem tehettem másként, mert nem tehetek róla, hogy épp olyannak születtem, amilyennek, és a velem született hajlamaimból az életem során ért ingerek egymásutáni összessége éppen egy olyan embert faragtak, akinek ebben a helyzetben csak így mozoghat a keze.
Ilona: (döbbent és sértődött hangon): Na, azt hiszem, Károly, ha a bírónak is ezt a szöveget fogod előadni, akkor lehet, hogy nem börtönbe kerülsz, hanem egyenesen a diliházba! (A fel felé fordul, magára húzza a takarót, és alszik.)

A kérdés pedig az volna, hogy mi is történt valójában. Miért beszélt úgy Károly az éjszaka, ahogyan? Talán azt gondolta, hogy előző nap Ilona bolondokat beszélt, és úgy döntött, hogy ezúttal ő is bolond módon fog beszélni? Vagy egyszerűen csak következetes akart lenni, és ugyanúgy állt hozzá az oroszlánöléshez, mint a lábleharapáshoz? Ha pedig valóban következetes volt, akkor miért érezzük úgy, hogy egyszer bolondokat beszélt, máskor pedig nem? Mi lehet a kategorikus különbség Károly két hozzáállása között, ami miatt az egyiket ésszerűnek, a másikat bolondnak tartjuk? Vagy ha nem tartjuk bolondnak, akkor vegyük inkább Ilonát. Őt azért csak bolondnak tartjuk azért, amit a lábleharapásra reagált. Bolondabb talán, mint Károly az oroszlánöléssel? Ha igen, akkor miért? Vagyis egyáltalán, hol vannak itt a különbségek? És miért volt olyan ingerült Károly, aztán éjszaka meg olyan fölényes, ha nem cserélődtek fel a szerepek? És Ilona miért volt mind a kétszer szemrehányó, ha felcserélődtek a szerepek? És vajon Károly tényleg megölte az oroszlánt, vagy csak blöffölt? És vajon milyen régóta élhetnek így, kettesben ott, a szavanna közepén? És vajon még milyen kérdéseket lehetne feltenni a történettel kapcsolatban?