Na megint mesélek... tegnap itt volt az unokahugom megint. Ilyenkor mindig kiborulok egy kicsit, hogy hogyan is élhetnek ilyen emberek, mint az öcsém. A hugi nagyjából rendben lenne: van egy fiú aki szereti és akit ő is szeret, sőt a fiú szülei is nagyon szeretik őt állitólag, és ennek hatására az öcsém minden mesterkedése ellenére elkezdett kinyílni: a haja már nem az a vállközépig érő lobonc ami mögé elrejhette az amúgy szép kis arcát, hanem csodák csodája rövidre van vágva és vörösre festette: egyszerűen fantasztikusan jól áll neki. A fodrászt (Hajas tanítvány) a fiú szülei fizették neki, ugyancsak tőlük kapott egy gyűrűt is az elvesztett eljegyzási gyűrű helyett. Máshogyan is öltözik, szóval kezd hálistennek igazi nő lenni, méghozzá állítom nagyon szép nő - lenne. Ha hagynák.

A baj az állásával van: talált egy megfelelőt, de ott egy hülye picsa kinyírta a szó szoros értelmében, állitólag nem tűri meg maga körül a nála soványabbakat, kéthavonta változnak a munkatársak körülötte, nem adta át neki az üzeneteket, egész nap baszogatta, és hát ismerve a hugit, nem kellett sok idő ahhoz, hogy kapituláljon. Szóval most nincsen állása. Na erre az öcsém nekiállt szervezkedni, és kijelentette, hogy neki Kerepestarcsára kell mennie dolgozni, mert ott lakik az a nő akivel pillanatnyilag izé.. barűtkozik vagy mi, szóval annak ott van az önkormányzatnál kapcsolata, és ott tud állást szerezni. Ez annyit jelent, hogy napi 60 km oda és ugyanennyi vissza utazással kapna állást. Amit a hugi nem akar, ő akar magának állást választani.

De ez még nem minden. Az öcsém barátnéja vagy ki (akihez az öcsém nem akar odaköltözni, mert határozott és mindig megmondja neki mit tegyen) azt szeretné (ebben egyetértenek az öcsémmel), hogy a hugi ne a mostani fiujával járjon, hanem a nő fiával. És ezt a szerncsétlen kissé (khm.) avantgard kinézetű fiút, akivel szeretik egymást állandóan szidja, ha meglátja ordítozik vele, mikor a fiú szülei valahonnan hazaszállították a hugit, akkor a szüleivel is ordítozott... már mind a ketten ki vannak készülve.

Míg nálunk volt a hugi (később idejött a fiú is), azalatt az öcsém 15-ször (nem hazudok) hívta fel a mobilon!!! Egyszerűen távirányítással működteti, és ez a kis csaj már annyira meg van félemlítve, mérgezve, hogy egyszerűen nincsen ereje ellenállni.

Van más is. Az öcsém fizetése nem elég a háza rezsijére, emiatt el van adósodva stb, és nem is érdemes segíteni neki, mert úgysem tudja fenntartani ezt a házat hosszú távon. A hugi mondta neki, hogy adják el a házat, ami egy elég nagy telken van, méghozzá úgy, hogy olyannak aki társasházat építene rá, ahol nekik is lenne egy nagyobb vagy két kisebb lakás. Na erre őrjöngés volt a válasz, nem és nem, ő nem adja el a házat stb... különben is hogy jön ahhoz, hogy neki tanácsoz adjon, inkább menjen el dolgozni, ha kell akkor Szegedre mindennap és kész.

Bezzeg ezt nem alkalmazta magánál, amikor hosszú éveken keresztül a sógornőm tartotta el őt is, mert semmi állás nem volt neki jó... aztán mikor elhagyta a sógornőm, akkor érdekes mód egy benzinkúttöltői állás is megfelelt neki, mert különben éhenhalt volna.

Tényleg nem tudom mit csináljak, mit tehetnék a hugi érdekében. Azt mindenesetre megmondtam neki, hogy tőlem ne kérjenek köcsön, ha a huginak nincsen mit ennie jöjjön hozzám lakni, de én az öcsém házára egy kibaszott fillért sem adok, lakjon olyan körülmények között amilyet meg tud fizetni és kész. Ááááá

Mindegy tudom kicsit zavaros voltam, de jólesett kiírni magamból.