Gyerekek sokkal tobb ferotzo betegseget kapnak el egymastol ovodoban, iskolaban, mint macskaszartol. . .mert. . . az a kicsi nem lehet felugyelet nelkul a kertben, amelyik meg mindent a szajaba vesz - ha meg nagyobb akkor tudja, hogy a macskaszar az nem ennivalo, mint minden mas, ami budos.
 

Ez szép elmélet, csak nem igaz. A fertőzést nem csak úgy lehet elkapni -sajnos-, hogy a gyerek megeszi a jól látható macskaürüléket. De szép is lenne, ha így működne, mert erre hamar meg lehet tanítani a gyereket. A valóság egészen más! Ha a macska teszem azt, belefetreng a közeli erdőben egy már foszladozó rókatetembe, majd véresen belegrasszál a gyerek homokozójába (nálunk megtörtént), akkor a fertőzés veszélyét mégis honnan állapítod meg, hacsak óriási szerencsével nem láttad az esetet? Vagy: ha a macska belepisil a homokba, azt sem a szülő, sem a gyerek nem fogja azonosítani utólag. Aztán ha nyáron ezt a baktériumgócos nedves homokot szépen megsüti a nap, a gyerek meg örömmel játszadozik benne pár órát, akkor olyan fertőzéseket lehet összeszedni, hogy arról inkább ne is tudjál. Harmadrészt: sok esetben még a felfedezett macskaürülléket sem lehet teljesen felszedni, ha a macska olyan helyre csinált, ahonnan nehézkes az eltávolítása.

Egy füves területen még a komplett anyagot sem mindíg látjuk meg, nemhogy a már elkent apróbb -de fertőző- maradványát. A gyerek így hiába van felügyelet mellett, gond nélkül belekúszik-mászik a szarba, amit már csak akkor veszünk észre, amikor az egész ruhája, feje, teste olyan lett. Nem könyvből és a gyakorlattal köszönő viszonyban sem lévő elméletekből kéne a véleményedet felépíteni, hanem a való életből.

Takaritas. Ivartalanitas. Felugyelet. . .

Ezt már olyan sokszor leírtad, és én már olyan sokszor rákérdeztem: Ha a macska tulajdonosa nem takarít, nem ivartalanít, nem zárja be a mcskáját, akkor mégis mit lehet tenni azon kívül, hogy védekezünk, akár keményebb eszközökkel is?

Téged is megnéznélek, mint nagy kertbarátot, mit reagálnál akkor, ha a környék kutyái rendszeresen berombolnának hozzád letiporva a szép virágoskertedet, kikaparva a növénytöveket, és telerakva a füvet kutyagumival? Nem egyszer, nem kétszer, hanem mondjuk naponta? Én meg jönnék neked az elmélettel, hogy a kutyának is szüksége van mozgásra, úgyhogy inkább szeresd és simogasd meg, és persze tűrjed vég nélkül. Vagy mondjuk elmélkednék arról, hogy felelős gazdiként mit kéne csinálnia a szomszédodnak. Mire mennél az elmélettel, ha másnap ismét jön a kutya, és rombol?