Kösz a sértést, egyáltalán nem érzem jogosnak. Mindig azt mondom és írom hogy még nagyon-nagyon messze vagyunk attól hogy elmondhassuk, megközelítettük a földben rejlő lehetőségek határát, jelenleg pedig még csak alsó tagozatosok vagyunk. Sokkkal alaposabb munka és hosszú évek tapasztalata kell ahhoz hogy majd egyszer elégedett lehessek a borainkkal kapcsolatban. Sokszor még azt sem tudom _mit_kellene máshogy vagy jobban csinálni, nemhogy a válaszokat tudnám...

Az elmúlt napok érvelésében ezért is igyekeztem magamtól inkább más, kézműves birtokok példáit leírni, annak érzékeltetésére hogy a valódi minőségi piacon hiány van, a csúcsminőséggel lehet érvényesülni.

Amikor te direktben rákérdeztél hogy hány palackom van és merre gazdálkodok, akkor erre válaszoltam. Erre azt kapom hogy a fejembe száll a siker. Ha meg nem válaszolok akkor bunkó vagyok vagy titkolózok, ugye?

Azt azért hadd tegyem hozzá hogy lehet hogy elsőre segített valamit a borszakírói múltam, viszont Pestről lejárva hétvégenként egy szakadt 20 éves kocsival, napszámosok és tőke nélkül értük mindezt el. Eközben látom hogy a faluban olyan családok gyerekei akik azért szép vagyonokat felhalmoztak a szőlő és gyümölcseladásból az elmúlt évtizedekben, leszarják az egész "minőséget", azt se tudják mi az, és állandóan sírnak hogy "alacsony a szőlő ára", "nem éri meg csinálni". A 10 vagy 50 hektárjukból egy sort is sajnálnak hogy kipróbáljanak valami mást. Érdekes, két kreatív és szorgalmas ember azért ilyen falubeliként is, szinte 0 tőkével, nagyon szép sikereket ért már el.

De biztos megnyugvást és lelki békét okoz a pozitív példák "fejébe szállt a sikerezése".

Rambo, amúgy az első palackokat lehet hogy _PÁR_ ember azért vette meg mert kíváncsi volt rá mit csinál a borszakíró, de második palackot senki nem venne csalódás esetén. De pont ezért kedvelem a laikus, kezdő borfogyasztókat, akik még életükben nem hallottak arról hogy Borbarát, vagy Gusto, csak azt nézik ami a poharukban van.

Inkább a Mátrával kapcsolatban érzem úgy hogy nagy mázlink volt, mert szerintem különleges adottságú dűlőket is rejt, viszont az ültetvényárak nevetségesen alacsonyak voltak a kivágási támogatásig. Sok borvidéken egyharmad hektárnyi szőlőt se lett volna esélyünk szerezni, itt meg sikerült 2 hektárt apránként megszerezni.

Amúgy érdekes azt írod, "másik oldal". Pedig a kis kézműves pincék tulajai éjt nappallá téve melóznak, szinte kizsigerelik magukat. Számomra a másik oldalt a kamuminőséggel kaszálók jelentik. Akinek pár tőkéje van de kíváncsi és nyitott, szereti a földet, azt én "ugyanolyan oldalinak" érzem.

Zárszóként csak annyit írnék: nézzük meg 5 év múlva hogy a Köpcös hová jut. Mert hogy honnan indul, azt gondolom láttad/látod.