"A minőségi borpiac az egésznek csak egy nagyon kicsi szelete." Ennek sosem állítottam az ellenkezőjét, csak azt, hogy kevesebb a valódi csúcsminőségű bor mint az az iránt való kereslet, és nagyon sok kamu-minőségi bor is elfogy (még). Az utóbi években aki valóban különleges, egyedi borokat készített és kellő józanságot tanúsított az árazásban, az mind el tudta adni a borait, sokszor nagyon gyorsan, mindezt pár év jelenlét után. Pár hszel korábban az ország majdnem minden sarkából soroltam föl példákat, mint írtam csomó borhoz csak a bennfentesek juthatnak hozzá és pár hét alatt elkapkodják.

Persze van sok tudatlan ember még, az éttermesek közül még mindig nagyon kevesen értik mi a jó bor és ciki nem azt tartani (nagyon nagy tisztelet a kivételeknek, szerencsére egyre többen vannak és nagyon fontos a munkájuk). Szűkebb pátriámban is pl sajnos több olyan példa van, hogy az étteremben viszonylag magas szintű az ételek minősége, igényes az étlap, exkluzív a környezet, ehhez képest talán az ország egyik legszörnyűbb bormárkacsaládját tartják, mert olcsók a borok és adtak egy ingyen borhűtőt. Olyan borok, amit én semelyik kocsmába sem tennék ki tiszta lekiismerettel. Lehet hogy ezekben az éttermekben teljesen hiábavaló próbálkoznom pl. Nyilván nem kocsmákban, harmadosztályú kültelki "éttermekben" vagy a helyi zöldségesnél kell a hozamkorlátozott minőségi borok piacát keresni.

Viszzatérve a kereskedőkre: a Bortársaság, a Bormánia borszaküzlet, a Decanter borszaküzlet, a Radovin borszaküzlet, Szentesi József, a Terroir Club és a Zwack (abc sorrendben, és még biztos jópáran vannak) például mind alapvetően minőségorientált, új dolgokra nyitott, igényes kereskedés, sokuk vezetői megszállott emberek.