Szia. Jó kis összeállítás, ámbár kissé egyoldalú a választás, látszik ki a kedvenc :-)

 

Első a Hammond nagyapja: Wild Bill Davis

Aki létrehozta a dögös Hammond triót és swingelt bigband módra.

Második aki ezt védjegyévé tette és másolták a jazzisták, rockerek: Jimmy Smith (persze a The Champ után ez a Wild Side) aki behozta a bop-ot és bizonyan keményen megtolta a B3-at, példaképet adva a ksőbbi rockereknek.

Harmadik: Booker T Jones aki rockos egyszerűséggel hozott dögös témákat.

Negyedikként bejött Jon Lord aki az előbbieket kiegészítve klasszikus ízt behozott.

Ötödikként a szélsőséges fúziós Keith Emerson több jazz, több rock, több klasszikus.

Majd bejött a latin feeling: Walter Wanderley. Lorddal keverve Santana jön ki az egyenletből.

Egy franciás: Eddy Louiss a Smith iskolától elszakadván a modernebb irány felé mutat.

 

A többiek -több százan máig-, akiket nem soroltam föl szintén kíválóak, de szerintem besorolhatók a hivatkozott "hammond oktatási miniszterek" valamelyik iskolájába.

És most nem ejtenék szót a szintén kíváló, nemrég hivatkozott, de polka hammondistákról, akik a zene fejlődéséhez nem sokat adtak hozzá.