Szerintem érdemes lenne differenciálni azért a dolgot. Más műfaj szőlőt termeli eladásra és más bortermelés céljából. Még az eladásra termelésben is széles a skála aszerint, hogy ki a felvásárló és az mennyire szól bele a szőlészeti munkába.

Ha valaki borkészítés céljából szőlészkedik az is sokféle lehet... méret és borvidékfüggő a dolog. Nyilván más műfaj soktíz hektáron szőlészkedni mint 1-3 hektáron. Más a gyermek fekvése, ha egy család megélhetése függ a bevételtől és más ha 10-20-30 évre szóló befektetésről van szó és megint más ha szerelemből csinálja az ember. Az sem mindegy, hogy egy híres elismert borvidéken szőlészkedik valaki vagy egy megcibált hírnevű és lejáratott esetleg ismereten vidéken.

Meg persze az árérvényesítő képességről, alkuképesséről és az ismeretségről és kapcsolatokról se feledkezzünk meg. Vacakabbnál vacakabb borok mennek elképesztő áron megannyi étterembe és néha fantasztikusan jó borok sem jutnak el még a borszaküzletekig sem. Nem elég jól szőlőt nevelni és jó bor csinálni, tudni kell beárazni is és tudni kell a jó kereskedelmi csatornát megtalálni.

Tényleg nagyon sokváltozós egyenlet ez az egész és nincsenek ökölszabályok amik mindenhol érvényesek. Nem ugyanazt az árat várja el a piac egy homoki bortól mint mondjuk egy somlaitól... de ez szinte közhelyszerűen közismert tény. Ezért a somlón a hozamkorlátozás és a minőségre törekvés egy bizonyos méret alatt kimondottan megéri, ugyanis jóval könnyebb érvényesíteni a léveszteség árát egy minőségi somlói bor esetében mint egy minőségi csengődi esetében. Ugyanígy akármilyen ésszerűtlen is, a fajtától is függ. Egy furmint, juhfark hárslevelű névért könnyebb árat érvényesíteni mint egy csabagyöngye, zalagyöngye névért.