Kedves kilenctizenegy !
Az állatalakú "istenségek" valójában JELKÉPEK, a VILÁGHÓNAPOK (1 világhónap cc. 2160 év , 12*2160 = 25920 év = 1 világév---> PRECESSZIÓ) jelképei..
http://hu.wikipedia.org/wiki/Precesszi%C3%B3Ezt már a SUMERok fölismerték......
Mint ismert, JÉZUSt BÁRÁNYként vagy HALként is szokták ábrázolni.. Nos Jézus története a két világhónap átmenetére esik: mégpedig akkor léptünk be a BAK korszakából a HALAK jegyébe.... ÉS mivel azóta lassan eltelik 2200 év, lassan belépünk a VÍZÖNTŐ korszakába, egy újabb 2200 év időtartamú periódusba....
És ha visszafelé számolunk, akkor megkapjuk a BIKA jelképű időszak történelmi emlékeit: ennek egyik leghíresebbje MYKÉNE/ MINOS....
De ha még régebbre megyünk az időben, akkor megkapjuk az OROSZLÁN jelképű emlékeket , leghíresebbje a SZFINX.....( számos kutató szerint több mint 12 ezer éves...)
Élesen meg kell különböztetni tehát az állandó állatövet (az állócsillagképek körét), az évi Nappálya állatövétõl, s nem szabad elfeledni, hogy a precessziós Nap a csillagképek s a jegyek sorrendjével ellentétes irányba, hátrafelé halad, évenkénti Tavaszpontját tekintve.
A precessziós Nap útját a régi bölcsek világkorszakokkal hozták kapcsolatba, s aszerint, hogy a Tavaszpont melyik állatövi csillagképben járt, a földi eszmélést, a vallást és a bölcseletet is összhangba hozták a precessziós Napnak az illetõ csillagképben kifejtett hatásaival. A régi kultúrék és kultuszok félreérthetetlenül kifejezik ezeket az összefüggéseket. Az õsi mítoszok és kifürkészhetetlen eredetû hagyományok a történelemelõtti korszakok emlékét is megõrizték; minden õsi mûveltségû nép mítoszai tudnak az "aranykorról", amikor a földi élet még összhangban volt az égi törvényekkel, az ember még nem szakadt el a természet egyszerû, de tévedhetetlen útjának követésétõl. Ez az aranykor arra az idõszakra vonatkozik, amikor a Tavaszpont, vagyis a precessziós Nap a maga égi házában, a természetének megfelelõ Oroszlán csillagképében vándorolt 2160 esztendõn keresztül.
A rákövetkezõ korszakban a precessziós Nap 2160 évig a Rák csillagképében, s ebben az idõben az "aranykor" õsi tisztasága és egyensúlya már veszendõbe ment. Helyét a Rák hatásai váltották fel: az embereket elfogta az ismeretlen utáni vágyódás, nyughatatlanokká váltak, vándorolni kezdtek, kialakult a család, majd a nemzetség csoportszövetsége, ezekbõl törzsek alakultak és a megnehezedett, bonyolultabbá vált életben megindult az emberi szervezkedés. Ebbõl a korszakból származnak a minden õsi népnél ismeretes Hold-kultusz emlékei, hiszen a bölcsek már akkor is tudták, hogy a Rák csillagképe a Hold égi háza. A matriarchátus (anyauralom) is ennek a korszaknak a csökevénye. Mindez a Rák hatásának felel meg.
A precesszió a Rákból átlépett az Ikrekbe, s ebben ismét 2160 évig vándorolt; a földi élet szintén megfelelõen átalakult ekkor. Az emberi gondolkodás nagy fejlõdésnek indult, szellemi-értelmi téren felvette az Ikrek ismert hatásait. Az elágazás, a szétszóródás és ennek kapcsán a fokozott ismeretszerzés is megkezdõdött. A szétszóródott embercsoportok tudatos kapcsolatba léptek egymással, megindult a szellemi és anyagi javak kicserélése. A vallásos kultuszokban mindenütt megjelent a kettõsség elvének gondolata, a Kettõ, amely egymást kiegészítve az Egységet fejezi ki. A mítoszok Iker-elemei ebbõl a korszakból valók: ikrek voltak Ozirisz és Izisz, a görög mitológiában Kasztor és Pollux, Indiában a két isteni Asvin stb. Mindez még a történelmi kor elõtt ment végbe.
A történelmileg is már többé-kevésbé ismert korszak akkor kezdõdött, amikor a precessziós Nap az Ikrekbõl a Bika csillagképbe jutott. A Bika hatásaira az élet sokat vesztett szellemiségébõl, a földies, anyagias elemek elõtérbe kezdtek lépni; a gazdaság, kereskedelem, pénzforgalom fejlõdésnek indult, a szellemiség pedig szintén anyagi formában kereste kifejezését: magasra lendült a mûvészi alkotás, mégpedig elsõsorban mindenütt a Bika lényegének leginkább megfelelõ anyagformálás: a plasztika, a szobrászat. A kultuszok jelképei is megváltoztak és a régebbiekhez a Bika szimbólumai járultak.
A Bika korszaka után a Kos 2160 esztendõs korszaka következett. Ekkor mindenütt új, merész és úttörõ szellemiség kezdett kibontakozni, s ezzel együtt új jelképek foglalták el a régebbiek helyét, vagy járultak ezekhez. A kos, a bárány jelképeivel találkozunk a kultuszokban; a szelíd pásztoridillek poézisa éppúgy idetartozik, mint a kosáldozat véres színjátéka.
A Kos korszak kultikus tartalma a zsidó vallásban jutott legteljesebb, legnyilvánvalóbb kifejezésre.
A Halak korszaka - a Halak hatásainak megfelelõen - a lelkiség, az elmélyülés, az egyetemességbe visszavágyó megismerés elemeit hozta. Még mielõtt a precesszió elérte volna a Halakat, Indiában megjelent Buddha és új, tisztult erkölcsiség, egyetemes világnézet tanait hirdette, mint a Halak elõfutára. A 2160 éves Halak korszak folymán hithirdetõk és vallásalapítók egész sora lépett fel; a régi kultuszok mindenütt elmélyülnek, új univerzális elemekkel gazdagodnak. De a Halak korszakát kifejezõ legmélyebb és leggyökeresebb igazság elhivatott hirdetõje - Jézus. Halakkal lakatja jól az igére éheseket. Az elsõ keresztények még nem használták a kereszt jelképét, jelük a Hal volt, tudatosan kifejezve a kultusz kozmikus vonatkozását. A püspöksüveg halfejet ábrázol, mint ahogy Jézus elsõ tanítványai is halászok voltak és Péternek azt mondotta, hogy "ezentúl majd emberekre halászol".
A Halak korszaka napjainkban a vége felé jár (sokak szerint már el is kezdõdött), közeledik a Vízöntõ korszaka, óriási változásokat idézve fel a földi életben, a Vízöntõ hatásainak értelmében felforgatva, feje tetejére állítva mindent, hogy a régi világból megszülethessen az új.
