Na már megint nem tudok aludni, de már alakul... kezdek álmosodni, addig is mesélek.

Szóval képzeljétek, hogy harmadik napja nem gyujtottam rá. Nagyjából azóta dohányzom, mióta idő előtt visszajöttünk a bérlakásból és a sitten jártunk minden szobában, előtte egy évig nem dohányoztam. Mióta ujra visszaszoktam, napi 2 doboz cigi volt az adagom, láncdohányos voltam ez van. És minden nap lelkiekben szemenköptem magam, hogy ez hogyan is van, és miért nem bírok leszokni, és miért nem bírom ujra abbahagyni... és nem ment és nem ment. És akkor megint egyik reggel lett egy látomásom - csak pár pillanatra, csakúgy mint akkor amikor előtte abbahagytam - és egészen simán nem nyúltam a cigihez. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez olyan, mint amikor valakit megragad a Sátán, és akármit csinál nem szabadul tőle - és egyszer csak a Sátán egy pillanatra kimegy pisilni és akkor az ember meg tudja csinálni. Meg tudja? Ez a jövő zenéje... mindenesetre senkinek nem szabadna egyszer sem rágyujtani.

A lányom holnap megy vissza a háziorvosnőnkhöz, aki kiírta legalább 10 napra "neurózissal", és hálistennek a gyomrára is kapott gyógyszert. Szegény lányom már tök zakkant volt a munkahelye miatt (a válást már átvészelte nagyjából, de az állandó munkahelyi baszogatást, és azt, hogy hiába dolgozik mint állat, a jól sikerült nap csak annyit jelent, hogy aznap nem basszák le) már nem. És ha még egy kis idő eltelik, akkor szép kis gyomorfekéylt is kap, így megőszta savtúltengéssel, savlekötőkkel meg nyugtatókkal.

A másik lányom is szabin van, csoda történt, kivett egy hetet... ő állandóan dolgozik, és állandóan attól fél, hogy ha szabadságra megy, összeomlik a bank... mondjuk neki legalább annyi megvan, hogy elismerik a munkáját, ide sem merem írni mennyire. Így mindennap főzök olyasmit amiről tudom, hoyg szereti, ugyanis ő eléggé előkelő vendég a saját konyhájában, főzni nem tud, de még enni is lusta, mevesz mindenfélét, aztán csak ottmarad a hűtőjében, idpnként a lejárat előtt idehozza neekm az összeset, én meg vígan felhasználom... de azért szeret ám enni ha jókedve van, és szereti pár receptemet. MOndta, hogy áááá ő nem jön, de eddig úgy alakult, hogy azért mindennap beugrott egy percre és előtte mobilon megkérdezte, hogy van e itthon valami kaja? És hát persze, hogy volt... :-)))

Ivánka meg egy tündér, bár be kell ismerni, hogy kurvára el van kényeztetve. De alig látom, mert ugye most az anyja is ki akarja élvezni, másaponta itt az apja, sőt pénteken el is viszi 3 napra Sz.helyre a nagyszüleihez (gyereknek: dédi) . Tiszta szerencse, hogy éppen a múlt héten estünk át azon a angy katarzison, hogy végre nem apelenkába kakált, hanem rá mert ülni a vécére...