Szerinted hogyan ismerkedjen az, aki retteg, hogy bajba kerül? Erre hiába mondják nekem, hogy próbálkozzak, barátkozzam, nyissak, ilyen divatos semmitmondó fordulatokkal nem tudok mit kezdeni. A való életben mindenki tudja, hogy nincsenek kulturált helyek ténylegesen valamit is érő kapcsolat keresésére. Aki pedig nem eléggé tájékozott az internettel kapcsolatban, az hiába óvatos a maga módján, veszélyeknek teheti ki magát. Tényleg, talán le kéne szállnom a magas lóról, de annyi helyen látom, hogy akik kompromisszumot kötöttek ilyen téren, azoknál sem garantált a boldogság. Szerintem igen nagy baj az, hogy az emberekben benne él valami irreális boldogságkép, és azt hajszolják. Van, aki csak a napi boldogságérzetet hajtja és dob félre mindenkit, akit megun (örömelv), van, aki meg pont az ilyenektől akarja távol tartani magát és hosszú távon gondolkodik. Be kellene végre nekem is látnom, hogy az egymás kölcsönös segítése és a szeretet a lényeg, nem a napi pici hülyeségek, gondnak sem nevezhető kis bosszúságok miatt a saját igazunknak a bősz védelmezése. Szinte biztos vagyok benne, hogy én sem tudnék megfelelően kezelni egy másik embert, aki több lenne számomra, mint barát. Egyszerűen a boldogság minden percben elérhető valahol, csak a szemellenzős szerencsétlen ember sokszor nem veszi észre. Az is igaz viszont, hogy nem szabad, hogy az élet csak ennyiből álljon, igazi nagy érzelmek is kellenek, legalább annyi, hogy van egy szövetségesem, aki mellett kitartok akkor is, amikor nem alakul minden úgy, ahogy az ötéves tervecskémben előírtam. Viszont én olyan vagyok, hogy sajnos megijedek a rossz példáktól és nem merek ilyen téren nyitni, mert félek, hogy egy leendő agresszort fogok ki. Nem akarom ellutrizni az egy szem életemet, bárki is mondja, hogy a szerelem vak, nem kéne annak lennie.